Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 2. szám
paramyeloblast sejtek beszűrődése által keletkezett. A szemgolyóban myelosisnál eddig le nem írt elváltozást, az episclera ugyanilyen daganatos elemekkel való beszűrő - dósét és a myelosisoknál eddig ismeretes más elváltozások hiányát találtuk. Feltehetjük, hogy a bőr és az episclera myeloid elemekkel való beszűrődése bőrleukaemiánál nem csupán accidentalis találkozási kórforma. Irodalom Archangelskij : Vestn. Oftalm. 3, 148 (1933). — Arzt és Fuhs : Hdb. d. Haut. u. Geschlechtskrankh. (Jadasshon) Bd. VIII/1. 95—119 (1929). — Baba: Ref. Zbl. Ophthalm. 34, 301 (1935). -— Beauvieux és Becsiére: Arch. d'Ophtalm. 50, 377 (1933). — Brächet: Archiv. Biol. 13, 207 (1942). — Cristini : Rass. Ital. Otol. ,9, 578 (1940). — Deák, Kádas és Varga : Orv. Hetil. (1950) 46. sz., 1329. —Downey : Handbook of Hematology, New York (1938). — Due : Rass. Ital. Ottalm. 6, 719 (1937). — Ginsberg : Handb. d. spez. path. Anat. u. Hist. — Henke—Lubarsch Bd. XI/1., 503 (1928). — Goldstein és WexUr : Arch, of Ophthalm. 13, 26 (1935). — Henke—Lubarscli : Handb. d. spez. path. Anat. u. Hist. Bd. XI/2, 225, 298 (1931). — Kreibig : Zeitschr. Augenhk. 84, 120 (1934). — Kubik : Arch. Augenhk. 107, 142 (1933). — Kümmel: Kurz. Hdb. d. Ophth. Bd. VII, 68 (1932). — Leinfelder és O'Brien : Arch, of Ophthalm. 14, 183 (1935). A budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. szemklinikájának közleménye. (Igazgató : К (may Tibor egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa.) A korszerű szemfényképezés Irta : Györffy István A fényképezés az orvostudomány minden ágában nagyjelentőségű, de talán egyikben sincs olyan tág tere, mint a szemészetben, mivel egyikben sincs a betegségek megjelenésében, rajzolatában és színében olyan változatos és jól fotografálható elváltozás, mint amilyen a szemen. A szemészeti fényképezést többféle nézőpontból tárgyalhatjuk. Lehet aszerint, hogy a szem melyik részét kívánjuk rögzíteni (külső felvétel, szemfenék fotografálás), lehet a képhatás milyensége alapján, pl. egyszerű felvétel, stereo- vagy mozgóképfelvétel. Mindezek lehetnek fekete-szürke tónusúak, vagy színesek. Jelen cikkemben a téma terjedelmessége miatt csak a szem külső felvételeivel és az ezzel összefüggő problémákkal foglalkozom. Legáltalánosabban és leggyakrabban a szemet külső felvétel formájában fotografáljuk, amely aszerint, hogy az elváltozás mekkora terjedelmű, lehet arckép (1. ábra), ha a betegség az arcra, homlokra is ráterjed (hegek, daganat), lehet részlet felvétel a szempárról és környékéről (ektropium, szemhéjtumor stb., 3. ábra), továbbá felvétel a szemrés területéről (cornea-, irisfelv., 4. ábra), végül a bulbus kis részleteinek nagyított képe (limbáris érrajzolat, membr. pupill. persist., 5. ábra). Ez utóbbihoz számíthatjuk a réslámpával készült csarnokzug felvételeket is. A régebbi kamerákkal ilyen sokféle változatban aligha tudtunk fényképezni s örültünk, ha a betegről egy jó mellképet sikerült készítenünk, amelyből a szemet utólagos nagyítással igyekeztünk kihozni. A fototechnika azonban az utóbbi 20 év alatt olyan forradalmi változáson ment keresztül, hogy a mai felszereléssel a legnehezebbnek látszó szemfényképezési feladat is könnyűszerrel megoldható. Szerencsés véletlen, hogy a legnagyobb fejlődés épp a szemfényképezés két legfontosabb kellékén : a felvevőgépen és a megvilágításon következett be, amint azt látni fogjuk. A korszerű felvevőgépek javarésze ú. n. kisfilmes kézigép. Előnyük a régi kihúzatos felvevőkkel szemben a könnyű kezelhetőség, a beépített precíziós távolságmérő és az objektívek cserélhetősége. Ez utóbbi teszi használatukat univerzálissá, mert ezek segítségével tudunk tetszésszerinti nagyításban fotografálni. A szemfényképezésre használatos készülékeket a beállítószerkezet alapján három csoportba sorolhatjuk : 1. Távmérősök: Leica, Contax, Kiew, Retina stb., 2. Egylencséjü tükörreflex : Contax S., Exakta, Praktiflex. 3. Kétlencsés tilkörreflex : Rolleiflex, Kodaflex stb. Ez utóbbi 84
