Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 2. szám
A félgyűrűs kereszteződési tünetnek az eddig ismertektől eltérő megjelenési formája szükségessé teszi azzal a kérdéssel való foglalkozást, miként jön ez létre. Mindenekelőtt azonban meg kell állapítani, mennyiben tér el ez a fordított kereszteződési tünet az ismert kereszteződési tünetektől. Thiel R. a fordított kereszteződési tünetet úgy ábrázolja, hogy a véna hullámban tért ki az arteria fölött. Lényegileg ugyanígy ismerteti W. B. Clark is, egyszerűen kipúposodásnak mondva a fordított kereszteződési tünetet. Esetemben a vivőeres félgyűrű csak részben fekszik az ütőérhez az egyik oldalon és részben eláll attól — mint karikagyűrű a lesoványodott ujjon —, a másik oldalon. Az ütőerek fibrosisa megmagyarázza a véna kipúposodását, a hullámban való kitérést, de nem magyarázza meg az általam ismertetett tünetet. Az ismert kereszteződési tünetek egyik csoportjánál, szemtükri képnél felénk tekint az ütőér és mögötte fut a vivőér. Itt tehát az erő, mely a vénát formálja, centrifugális irányban érvényesül, azáltal, hogy szűkíti a véna lumenét, vagy amely erő elől a véna kitér. Az erek fordított elhelyezkedése mellett ez az erő centripetális irányban érvényesül. Kétségtelennek kell tekinteni, hogy az ideghártya erei eredeti helyzetükben megmaradnak, mindaddig, míg hatalmasabb erő nem jelentkezik, mely a szöveti összefüggésből kimozdítja. Az első tehát, amit figyelembe kell venni, az ideghártya szövetébe való beágyazottság, melyet nemcsak mint anatómiai helyzetet, hanem mint erőt is figyelembe kell venni. Az anatómiai helyzet csak az erek egymáshoz való elsőleges viszonyát határozza meg, tehát azt, hogy az ütő, vagy vivőér kerül-e alulra. Természetesnek kell tekintenünk, hogy azonos feltételek mellett a kereszteződési tünetek jelentkeznek, de hogy ezek a feltételek hogyan csoportosulnak, nem tudjuk. Nem mondhatjuk, hogy a kereszteződési tünetek feltétlen jelentkeznek, ha erre a feltételek megvannak — látszólag ; hiszen hányszor észlelünk ugyanazon a szemfenékí képen, Salus vagy Gunn-tünetet és ugyanakkor és ugyanazon a szemfenéki képen látunk kereszteződést minden kereszteződési tünet nélkül. Az ismertetett kereszteződési tünet azt mutatja és azt bizonyítja, hogy az az erő, mely a kereszteződési tüneteket létre hozza, de a kereszteződési tünetek létrejöttének mechanismusa is amellett szól, hogy kereszteződési tünet centripetális irányban ható erőnél éppen úgy létrejöhet, mint centrifugális irányban ható erőnél. A szemgolyónak akár fokozott belnyomása nem befolyásolhatja a kereszteződési tünet centrifugális, vagy centripetális irányban való kifejlődését. Ha az ütő- és vivőerek a kereszteződésnél egy és ugyanazon síkban folytatják útjukat, egyiknek ki kell térnie a másik" elől és mindig a kisebb belnyomású vivőér az, mely a nagyobb belnyomású, vagy sclerotikus ütőér elől kitér. Ilyen értelemben tehát a vivőerek üvegtest felé hullámban való kitérése (Thiel) vagy kipúposodása (W. B. Clark) magyarázható. Ez azonban nem állja meg a helyét annak a kereszteződési, szemfenéki tünetnek magyarázatánál, amit a fentebbiekben ismertettem, mert itt nem egyszerűen a vivőerek hullámban való kitéréséről, vagy kipúposodásáról van szó. A lényeges különbség az, hogy az ismertetett kereszteződési tünetnél a félgyűrű kezdetén mást látunk az érkező vivőérnél, mint a félgyűrú végén a távolodónál (2. ábra). A félgyúrű kezdetén u. i. a vivőér az ütőér síkjában szorosan és pontosan hozzáfekszik az ütőérhez, és az üvegtest felé haladva kerüli meg az ütőeret addig, míg az ütőér legmagasabb pontját el nem éri ; innen kezdve azonban a vivőér már nem fekszik az ütőérhez, hanem egyenletes-lejtősen távolodik tőle. Ugyanezt a képet kaptam mind a két fordított, félgyűrűs kereszteződés tünetnél. Ez a kép mindenekelőtt azt mondja, hogy a vérnyomás mellett más tényezők is közreműködnek a kereszteződési tünet kialakításában és ezen tényezők mások a tünet kezdetén, mint a végén. Azon tényezők, melyek a kereszteződési tünetet kialakítják — ezek szerint —, változáson mennek keresztül, mialatt a tünetet kialakítják. 78
