Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
ezáltal a fényérzékenység nő, a felbontó képesség csökken (69). E feltételezést a legkülönbözőbb retina-fiziologiai vizsgálatok egybehangzóan igazolták (summatióval értelmezhető az amblyopok normálisnál nagyobb fényérzékenységes (125), fúziós frequenciája (108), de rossz látásélessége). Hartline (34) béka felrojtozott nervus opticusának egyetlen rojtjáról vezetve el akciós potenciálokat, a retinát kis fényponttal izgatva, ki tudta tapogatni azt a területet, melyen belül a summatio lehetséges, és melyen belül az inger-intenzitás vagy terület növelésének hatása azonos. Ha a summatio teljes, úgy az ingerérték (S) a fényintenzitás (I) és terület (a) szorzatával arányos (Ricco törvény), vagyis az S = I . ax egyenletben (Baumgardt-féle (5) egyenlet) x = 1. Ebben x számértéke a summatio mértéke, az area effektus jellemzésére használható, 0,5—1 között szokott változni különböző tényezők (oxygen ellátottság, (28, 6), gyógyszerek (28) hatására. Az ingerértékek (S) mérésére a legalkalmasabb a fúziós frequantia meghatározása (28). Summatios kölcsönhatások különösen a pálcikákra jellemzőek, gátló kölcsönhatásuk a csapokra ; ezért a csapok uralta retinát Granit elnevezte I retinának (impeditio szó első betűjéről), a pálcikák uralta retinát E retinának (excitatio szóról). Ennek megfelelően I retinára a »ki« válaszok jellemzőek, E retinára a sok »be« elem (24). A szemre (»polarizáló«) katódot helyezve (Gernandt), annak bekapcsolásakor a »be« elemek, kikapcsolásakor a »ki« elemek adnak le impulzusokat; anód hatása fordított (21), ily módon tehát a fotoreceptorok elektrofiziologiai hatása leutánozható, sőt a serkentő és gátló hatás is : hatóddal a »be« elemek, anóddal a »ki« elemek serkenthetök, anóddal a »be« elemek, katóddal a »ki« elemek gátolhatok, és ilyen értelemben »ki«-»be« elemek »ki-be viszonyának« számértéke is megváltoztatható (22, 23, 29) ; különböző hullámhosszúságú fénnyel izgatva, a polarizálás hatása a ki-be viszonyra különösen a modulátorok spektrum részére maximális, a modulátorok polarizálásra érzékenyebbek (30). így anód polarizáló hatására a kék fény iránti érzékenység nő (65, 22), de a polarizáló anóddal azonos hatás érhető el sympathicus izgató, pulzus szaporaságot fokozó szagokkal (62), hangokkal (59, 60, 61) (Kravkov). Polarizáló anód hatására kék fényingerre a ki-be elemek ki-be viszonya nő (23). Nemcsak fényérzéssel kapcsolatos retina-folyamatokra érvényesülhet gátlásos hatás, hanem előbbiek is gyakorolnak gátlásos hatást az elektroencephalogramm tz hullámára (Monnier) (80); a hatás lappangási ideje megnyúlt tabes dorsalis esetemen, míg az ERG b-hullámának lappangási ideje normális, jeléül annak, hogy itt a n. opticus vezetése károsult (79). Az a hullám felfüggesztésének ideje alatt annak helyét a látással kapcsolatos elektromos jelenségek foglalják el: positiv potenciálok vezethetők el a corpus genic, laterale-ról (66) és a lobus occipitalis felől (58, 95). A sötétadaptatío jellegzetes gátló hatást gyakorol a központi idegrendszerre, annak »motilitását csökkenti« (Lebedinszki) (66), megnő az elektromos ingerléssel kiváltható fénybenyomás küszöbe, az elektromos phosphén-küszöb (66, 4) ; subliminális fényhatás is megnöveli a phosphén-kiiszöböt (81), sőt különböző színű fények phosphén-küszöb növelő hatásának időbelisége különböző, miáltal három színrecéptor hatása mutatható ki (82, 83). Retina-, papilla-oedema, megnöveli a phosphen-küszöböt (63). Y. A közlekedés, katonaság igényei, háborús viszonyok nagy tömegek félhomálybeli teljesítőképességét teszik próbára és terhelik is meg, így számos gyakorlati kérdés felvetését és megoldását eredményezték. Míg a klinikai diagnosztika igényeinek a fixáló pontra beállított szem különböző látótérrészeinek izolált ingerküszöb-vizsgálatát lehetővé tevő methodikák felelnek meg, a közlekedés, honvédség stb. szükségletei a szabadon mozgó, fürkésző szem egész látóterének együttes félhomálybeli teljesítőké'pességét vizsgáló methodikát követelnek, lehetőleg mozgó jel alkalmazásával (70) ; a teljesítőképesség vizsgálata terjedjen ki az ingerküszöb vizsgálatára, de a félhomálybeli látásélesség vizsgálatára is (47), bár e kettő nem teljesen független egymástól, és a két adat közti nagy ellentét aggravate gyanúját kelti. A félhomályban, való látásélességnek az adaptatiós folyamat e szempontból döntő első perceiben való vizsgálatára épült a Comberg-féle nyktometer (12), de félhomálybeli látásélességet mér a Nowak—Wetthauer eszköz is (85). 38
