Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
Der Gesichtssinn, Berlin, 1943. — Trendelenburg : Zur Diagnostik des abnormen Farbensinnes, Klm. Monatsbl. f. Augenheilk. 83, 721, 1929. — Trendelenburg : Über die Trennschärfe der Stilling— Hertelschen Tafeln, etc. Klin. Monatsbl. f. Augenheilk. 107, 12, 1941. — Tyeplov : Pszihologia, Bp. I960. — Vierling : Erläuterungen zu Farbensinnprüfung etc. Ref. Klin. Monatsbl. f. Aug. 111, 207, 1946—46. — Wright: Researches on normal and defective colour vision, London, 1940. — Wald : The photochemistry of vision, Doc. Ophth. Ill, 94, 1949. — Zareckaja : Készülék a színlátás küszöbértékének meghatározására. Vesztnyik Oftalm. I960, 1. szám, magyarul: Szemészet 1951, 1. sz. A budapesti I. sz. Szemklinika közleménye. (Igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár, az orvostudományok doktora.) A fényérzés (Összefoglaló referátum) Irta : Kahán Ágost I. A fényérzés tanának mai állása leginkább azzal jellemezhető, hogy az a fiziológiai optikának egyik legexaktabb, a fotokémia, a quantum — fizika, az elektrofiziologia quantitativ módszereivel dolgozó fejezete. Az exakt természettudományok magaslatára való emelkedésének kedvezett, hogy a látószerv legprimitívebb működésével foglalkozik : a tulajdonképeni fényérzetek, szemben a szín-, alakbenyomásokkal, csak egyetlen vonatkozásban, mennyiségileg különböznek egymástól. A fényérzést vizsgáló modern módszerek elvileg 3 csoportra oszthatók : nagyobb részük az Aubert (1865) óta (2) már klasszikussá vált abszolút küszöb módszer, kisebb részük ú. n. egyenlítési módszer, lévén a különböző ingerületértékek közül kettő könnyen definiálható : a küszöbnyi és az ugyanakkora. Utóbbi csoportba tartozik Wright binocularis egyenlítési módszere, melyben az egyik, állandó állapotban tartott szem felől keltett állandó ingerület szolgál összehasonlítási alapul (129), valamint az a methodika, mellyel a rövid inger által kiváltott fényingerület időbeli lefolyását tisztázták (9). Az elektrofiziologia adta a harmadik elvileg is legfejlettebb módszert, mellyel már bármely (tehát nemcsak a küszöbnyi, vagy az összehasonlításul szolgálóval egyenlő) ingerület regisztrálható, az Ingerülettel járó KIIG (elektroretinogramm) b hulláma nagyságának vagy lappangási idejének regisztrálásával, lévén előbbi az ingerület logaritmusával egyenesen, utóbbi azzal fordítva arányos (55). Mivel a kritikus fúziós írequencia is (= az a legkisebb szaggatás szám másodpercenként, mely mellett a szaggatott fényt a látószerv egybeolvasztja, már állandónak érzi) a b hullám méretéhez hasonlóan a jel fényintenzitásának vagy területének logaritmusával arányos (Ferry—Porter törvény), a kritikus fúziós frequencia is alkalmas a fényingerület mennyiségi jellemzésére (28). A sötétadaptációt vizsgáló methodikák fejlődése a komplikáló tényezők kikapcsolása, a standa rdizálás irányában történt, látszólag bonyolult követelmények megvalósításával, hogy a methodika helyett inkább az eredmények legyenek egyszerűek, egyértelműek, összehasonlíthatók. Bizonyos követelményeket már Matthey (77) és Müller (84) leszögeztek ; újabban lerögzített követelmények : 1. A fényilleszkedés olyan mértékű legyen, hogy elmossa a fényilleszkedés előtti fényanamnezis zavaró hatását (1100 m Lamb/3 perc) (31). 2. A pupilla szabad játéka csökkenti a fényilleszkedést és látszólag meredekké teszi az adaptációgörbét (72). E hibák kiküszöbölésére műszerpupillát (49), miosist (72), mydriasist, amely a pupillaterület szórását csökkenti (84) alkalmaztak ; a legtökéletesebb a vizsgálat végén felvillantott fénynél a pupilla lefotografálása (102), korrekciós faktor-táblázat alkalmazása (72). 9 Szemészet — 23 33
