Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
tábla kiszűr színtévesztőként több-kevesebb normálist is, attól függően, hogy miképpen szabjuk meg a kiszűrés feltételeit. A szerzők egy része abból indul ki, hogy a normális trikromát az összes táblákat biztosan és gyorsan, hiba nélkül olvassa végig. Egyetlen tábla nem, vagy két tábla hibás olvasása tehát már színtévesztés. Mérlegelés és akadozás hibás olvasásnak minősül. Itt tág tere nyílik az egyéni elbírálásnak. Számok felismeréséről lévén szó, a tárgylátásnak és formaérzéknek is van szerepe. Gyakran tapasztaljuk, hogy a vizsgált csak »formahibát« követ el : a heterochromatikusan látott színfoltokat hibás fogalmi képben fogja össze. Amint lazítunk a szigorú feltételeken, bekövetkezik az a veszély, hogy színtévesztők is átcsúsznak, arról nem is szólva, hogy a normális trikromátok között is vannak színasthenopiásak és színanrblyopiások, akik gyakorlatilag (s így a pseudoisochrom atikus táblákon is) színtévesztők. A Stilling-sorozat olyan összeállítású, hogy vannak »könnyebb« (telítettebb színű) és »nehezebb« (telítetlenebb) táblái. Ebből az következnék, hogy minél több táblát hibáz valaki, annál súlyosabb a defektusa. Ez alól azonban sok a kivétel. Hardy, Rand és Rittler azt javasolja, hogy az Ishihara-táblák 40%-ának nemolvasása minősüljön színtévesztésnek, mert a normális sohasem követ el 25%-nál több, a színtévesztő 58%-nál kevesebb hibát. Az AOC-sorozatnál a határ 4 tábla volna: kevesebb hiba biztosan normális, több színtévesztő. A Rabkin-táblákon ez 75%, aki ennél többet elolvas, normális. Tisztább képet bármely sorozat értékéről csak akkor nyerhetnénk, ha megállapítanánk minden tábla »szűrőképességét« anomális kvocienshez, áthangoláshoz és szóráshoz (tehát a Nagel-anomaloskophoz) viszonyítva. A szűrőképességet a pozitív és negatív esetek összege adhatná meg. Ha a táblát a normális elolvassa, ez pozitív érték, ha nem olvassa, negatív érték. Színtévesztő nem olvasása pozitív, olvasása negatív érték. Például valamely táblát normális olvas .................46 esetben, nem olvas ................................. 5 esetben tévesztő nem olvas ..........40 esetben,_______olvas............................................. 10 esetben Pozitív esetek száma .... 85 Negatív esetek száma .............. 15 A kettő különbsége (85 —15) hetven, tehát a tábla szűrőképessége 70%. Planta 5000 esetre vonatkozó vizsgálatai adataiból, ha nem is az anomális kvocienshez, de az anomaloskopon megejtett diagnózishoz viszonyítva pl. ki lehet számítani, hogy Ishihara 4. sz. táblájának szűrőképessége (amely Planta szerint a legjobb tábla), csupán 74%. Ezzel szemben a 0. számúé 88%. Az ellentmondás abból adódik, hogy a 4. sz. táblát egyetlen színtévesztő sem tudta elolvasni (ezért tartja Planta legjobbnak), de nem olvasta el 26% normális sem. Ez rontja le értékét. A 6. számút csak 4% normális nem olvasta és 8% tévesztő olvasta, ez lényegesen jobb. A Stillingsorozatban legjobb a 17. számú, 79%-os. A Cohn-féle fátyolkontraszttábla szintén 80%-os. Ebből láthatjuk, hogy milyen megbízhatósággal dolgoznak a pseudoisochromatikus táblák. Sem 100%-os tábla, sem 100%-os sorozat nincs, valószínűleg elő sem állítható. De kétségtelen, hogy a szűrőképesség jobb táblákkal még tovább fokozható, különösen olyan irányban, hog^ a tévesztők nem-olvasása 100%-ig emelkedik .(ami Planta szerint az Ishihara, 4-es táblán már be is következett). Ez adja meg a táblák gyakorlati használhatóságát. Kiszűrnek minden (vagy majdnem minden) színtévesztőt, de velük együtt 10—20% normális trikromátot is. Igaz ugyan, hogy ezekről még nem tudjuk, mennyiben áthangolhatok, deviánsok, szórók, ami már mind csökkent teljesítőképesség. Ez a koordináló munka még nem történt meg, ami nem csodálható, mert elvégzéséhez nagy anyagra és sok időre volna szükség. Pótolni a táblák az anomaloskopot aligha fogják valaha is. Csak szükségmegoldásnak tekinthető, hogy az államok túlnyomó része jelenleg kötelező szűrővizsgálatként a pseudoisochromatikus táblákat írja elő; az anomaloskopot csak a felülvizsgálat részére tartja fenn. Igazat kell adnunk azoknak a szerzőknek (Engelking és mások), akik, ha egyetlen módszerről van szó, az elsőbbséget az anomaloskopnak nyújtják. 30
