Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
mánál, ahol kétségtelenül más a helyzet, mint conge3tiv glaukománál, nevezetesen a szem szöveteinek fibrosisa, különböző mértékű arterioseleroticus elváltozások, involutios tünetek vannak előtérben, mégsem lehetünk merevek. A többségben mégiscsak kompensalható a szemtensió és a látásromlás az élet végéig hátrálhat ható. Azon glaukomatípusok pedig, melyeknél jó tensió mellett is hanyatlik a látás, ott egy generalis pathologiai folyamattal állunk szemben, mely minden medikacio felett áll. Duke—Elder nagy anyagára támaszkodva mondja, hogy a glaukoma simplex jól ellenőrzött eseteiben mintegy 70%-ban stabilizálható az állapot, 20%-ban észlelt progressiót oly mértékben, hogy tájékozódásra még elfogadható visus maradt és kb. 10%-ban látott igen rossz eredményt. Az acut glaukomáról úgy nyilatkozik, hogy ha időben végzünk műtétet és kiegészítjük azt konzervatív kezeléssel, nagyjában ugyanilyen számok szerint alakul a helyzet. Ha egy congestiv acut glaukoma sem műtéttel, sem cseppkezeléssel nem konzerválható, malignus rosszvégű glaukomáról van szó. A chronicus congestiv glaukománál statisztikája szerint nagy variátiók vannak és a prognostikai számok nagyjában az említettek között mozognak. Valamikor a diagnosis egyet jelentett a műtéttel. Schulek idejében még úgy állt a kérdés, hogy vagy iridectomia, vagy punctio, vagy nem beavatkozás. Ma, amikor a miotikumok, különböző támadáspontú pharmacologiai hatású tensiócsökkentő szerek állnak rendelkezésre és megismerkedtünk kíméletesebb műtétekkel is, álláspontunk lényegesen megváltozott. A konzervatív és aktív műtéti kezelés egymást kell hogy kiegészítsék. Műtéti kezelés Annak ellenére, hogy a glaukoma műtéti kezelését illetőleg sok nyilvános vita és tapasztalatközlés hangzott el, ma is az a helyzet, hogy nagy szerep jut az egyéni tapasztalatnak a modus operandi kérdésében. Ugyanakkor, amikor egyrészről nehezen szakítunk a jól bevált műtétek használatával, megmutatkozik a készség új műtétek kipróbálására is. Ez természetes, mert végeredményben a meglevő klasszikus műtétek számtalan módosítása és újabb műtéti elgondolások azt fejezik ki, hogy a glaukoma műtéti kezelése végérvényesen még nem megoldott. Keressük a jobb utakat, eredményeinket javítani akarjuk, csökkenteni akarjuk a glaukomás vakság százalékos arányát, mely a vaksági statisztikát átlag 15—20%-kal terheli. Az előzőkben már érintettem, hogy a konzervatív kezelés után mikor válik szükségessé a műtéti kezelés. Miután a glaukoma elsősorban a szem érrendszerének regulatiós zavarát jelenti következményes elváltozásokkal, a műtéti rizikó mindig kézenfekvő. A legnehezebb választás előtt állunk, ha haemorrhagiás glaukomáról van szó. Az ilyen szemen elvégzett műtét gyakran kelti azt az érzést, hogy jobb lett volna nem operálni. Viszont nem könnyű megvonni azt a határt, mely az egyszerű congestiv glaukoma és a malignus vagy haemorrhagiás glaukoma között van, sokszor még a korai esetekben sem. Ugyanis az acut congestiv glaukoma mindig hatalmas uvealis pangást jelent, ahol az erek teherbírása nem jut klinikailag evidensen kifejezésre, s egy ilyen állapotban a műtéttel adódó nyomásváltozásokra kiszámíthatatlan lehet az érrendszer reactiója. Bár a kötőhártya érintésénél mutatkozó peteesek, az iris relief nagyfokú mosódottsága gyakran felhívja a figyelmet malignitásra, a műtétet kénytelenek vagyunk elvégezni. Eokozott mértékű ezért a glaukomaellenes műtétek elvégzése előtt az előkészítés szükségességének hangsúlyozása, hogy amennyire módunkban van, kedvezőbb feltételeket teremtsünk és az előkészítés szükségességéből lelkiismereti kérdést csináljunk. Természetes, hogy helyileg mindig bakteriológiai előkészítést is végzünk : különösen akkor, ha tensiócsökkentés miotikumokkal nem kielégítő, általános előkészítésül a Hertel által ajánlott 10%-os natrium chlorid, Majoros által ajánlott natrium salycylicumos injectiós előkészítés célszerű. Magunk 1%-os novocain intravénás alkalmazásával többször készítettünk elő sikeresen. Forró lábfürdő, vérvétel kísérelhető meg. Általános gyógyszeres megnyugtatásra régen ajánlották már a morphint, bróm-papaverin előkészítést. Mi jobban kedveljük a dolantin nyújtását, mely után nem szoktunk hányást észlelni. Az általános előkészítés külön fejezete lenne a hypnotherapia, melyet szovjet szerzők előnyösen használnak. Az acut glaukománál Fradkin és Szemenovszkaja és mások vizsgálatai szerint nem kétséges, a corticovisceralis inadequat reactiók szerepe. A hypnotherapia nem teszi feleslegessé a műtétet. A műtét előtti periódusban támogatja a miotikumok hatását, a központi idegrendszer áthangolásával megváltoztatja a szövetek reactioképességét, műtét után gyorsítja a functiók helyreállítását, csökkenti a fájdalmat. Az alvási therapia ezen előnyeit a műtéti előkészítésnél nagyon jól kihasználhatjuk. Acut műtéteknél ugyan kevesebb lehetőség van időhiány miatt arra, hogy előírás szerint protraháltan alkalmazzuk a hypnotikumokat (Barbamyl, Amital, Luminal, Chloralhydrat stb.), de a rendelkezésre álló idő szerint helyes bevezetni. Mi luminálos előkészítésben szoktunk operálni. Feltétlenül jó előfeltételeket teremt különösen vasolabil egyéneken, klímák - teriális glaukomáknál s ahol nagy ingadozást észlelünk a tensióban. A műtéti előkészületben ma már nem lenne nélkülözhető a gonioscopia. Mint ahogy természetesnek látszik a szemtükri, perimetriás és tonometriás vizsgálat, úgy a csamokviszonyok vizsgálata sem nélkülözhető. Anélkül, hogy sokaknak álláspontját megváltoztatta volna a gonioscopiás 180
