Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
A megterhelési próbákra és a felsorolt diagnosztikai módszerekre therapiás beavatkozásaink után is támaszkodhatunk, alkalmat adnak arra, hogy a különböző functionális zavarok therapiás beavatkozásaink eredményességét vagy eredménytelenségét kontrollálhassuk, konzervatív és aktív therapiánk szükséges módosítását alátámasszák. Konzervatív kezelés Mielőtt a glaukoma kezelésének tárgyalására áttérnénk, célszerű talán, ha a primer glaukomák osztályozásának kérdését érintjük, miután e tekintetben az eredeti Oraefe-féle felosztással szemben a dignosztikai eszközök fejlődésével és részben a klinikai tapasztalatok alapján különböző szerzők más felosztást javasoltak, amiből az következik, hogy a gyógykezelés eredményének összehasonlítása a nomenklatura különbözősége miatt nem egységes. Mint ismeretes, 1948-ban az amerikai Akadémia Szemészcsoportja a Graefe és más, így az Elschnig, Gzermák, Heerfordt-féle osztályozást elvetette és elfogadtatta a symposionnal a szűk és tág csarnokú osztályozást, mely felosztást eredetileg Reader javasolt 1923-ban. A congestiv szűk csarnokú glaukoma az acut típus, a tág csarnokú glaukomák csoportjába a simplex glaukoma-esetek kerültek. Erre az anatómiai osztályozásra irányult egy rutinszerű törekvés a műtétek megválasztásának kérdésében is, amiről a későbbiekben még szólni fogok. A gonioscopiás éra kezdetén Barkan ezt a felosztást alátámasztotta. De úgy látszott, hogy már 1952-ben a javaslatot tevők egy része annak a megállapítására kényszerült, hogy az úp felosztás nem egységesen elfogadott, mint ismeretes Duke—Elder is élesen szembeszállt ezzel a felosztással, mert szerinte nem hagyható figyelmen kívül acut esetben a primer keringési zavar, melynek következtében az uvealis pangás és a szem szöveteinek következményes duzzadása nyomja előre az irisgyököt sokszor olyan mértékben, hogy a csarnok egészen sekély. A keringési zavarok ismétlődése esetén a csarnokzugi összenövések is fokozódnak. Sok megfigyelés mutatja, hogy a csarnok elsekélye3edése sokszor hamarabb következik be, mint a roham teljes kifejlődése. Nem lényeges — mondja Duke—Elder —, hogy látszólagos csarnokblokád van jelen, mert az acut congestiv glaukomák 20%-ában gonioscopiás vizsgálat szerint nyitva van a csarnokzug, másrészt olyan esetekben, ahol minden tünet arra mutat, hogy a zug el van záródva, a véna aqueosákban az elfolyás kimutatható. Csak növekednek a nehézségek, ha figyelembe vesszük, hogy a tág csarnokú glaukomáknál kb. 60%-ban nyitott zugot találhatunk és mintegy 40%-ban szűk csarnok is látható. Duke—Elder szerint minden glaukomaféleség előfordulhat bármely típusú csarnok mellett. A csarnokzug szűkebb volta természetesen jelentős körülmény, de nem oki tényező. A congestiv glaukománál az elsőlegesek a vascularis krisisek, melyek lehetnek neuro-endokrin, thalamikus, psychosomaticus vagy tisztán localis körülményeken alapuló keringésváltozások. A szűk vagy tág csarnok anatómiai sajátság, amely annyiban játszhat szerepet, hogy megnehezíti a glaukoma lefolyását. Normal szemeken is jelentékeny különbségek vannak a csarnok mélységét illetően. Nem támasztják alá a chicagói iskola véleményét Rosengreen vizsgálatai sem, aki Lirarffcfedí-készülékkel astigmaticusan fokait reflexképek segítségével vizsgálta a csarnokviszonyokat optikai úton. Méréseit pilocarpin cseppentés után végezte. A refractiováltozás figyelembevételével arra a meggyőződésre jutott, hogy a csarnok mélységének változása nem a tensióemelkedés következménye. A normális és glaukomás szemek összehasonlítása alapján azt találta, hogy a sekély csarnok független a nyomásemelkedéstől. Leleteivel szintén a neurovascularis iskola osztályozása mellett tört lándzsát. A szovjet szemészek 1952. január 28-án tartott kongresszusa új szempontokat vetett fel és olyan osztályozást dolgozott ki, melynél 3 főszempont van : 1. A glaukoma klinikai formája. 2. A megbetegedés stádiuma. 3. A kompenzáció foka. A beosztást Filátov iskolája dolgozta ki. A klinikai forma'■: 1. acut, 2. chronicus a) congestiv, h) simplex. Kifejlődés stádiuma: incipiens, evolutum, progressum, absolutum. Kompensatio foka ; kompensalt, subkompensalt, dekompensalt, acut dekompensatio. A subcompensalt típushoz tartozik az a glaukoma, melynél a tensio 28—34 Hgmm között van á napi ingadozás 8 Hgmm-nél nem több és az elastotonometriás görbe nem tér el a normálistól A dekompensalt glaukomák azok, melyeknél a fenti értékek magasak. A szovjet iskola mint látjuk, arra törekszik, hogy a primer glaukomáknál dynamikus osztályozást kíván meg és azzal, hogy a glaukomát folyamatnak tekinti, szembenáll a merev osztályozással. A kongresszus leszögezte, hogy a glaukoma a szem keringését szabályozó reflex apparátus bántalmazottsága. A pathogenetikus impulsus beléphet az apparátus bármely részén a kéregben, a subcorticalis térben, a gerincvelőben és magában a szemben. A beosztás visszatükrözi azt, hogy a glaukomát a szervezet egészével együtt kell tekinteni, kiemeli a kompensatio vagy dekompensatio mindenkori időben való megjelölésének szükségességét, melyhez képest szükség esetén az activabb therapia szükségességét erélyesebben képviseli. A glaukoma konzervatív kezelésére szolgáló gyógyszerek száma az utóbbi években nagyon megszaporodott. Ezek legnagyobb részének beszerzésére kevés lehetőség van, így tensiócsökkentő 176
