Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

1953 / 4. szám

vénák ömlenek (Fortin stb.). Thiel legújabb »Gelkörperfibrillum« elmélete az üvegtest szerepét illetően kétségtelenül újabb adatokat hozott a glaukoma körfolyamatának ismeretéhez. Igen értékes eredményeket hoztak Schwarz fásiskontraszt és elektronmikroszkópos vizsgálatai, melyek az üvegtesti fibrilláris hálózat és a glycoproteidek polymerisatiós fokán keresztül az osmosisos nyomásváltozás szerepére mutatnak rá az üvegtest részéről. Mindezek az eredmények értékük mellett azonban a glaukoma oki felfogásában a két különálló tábor, a neuro-vascularis és mechanikus tábor ellentétét mélyítik. De az idegrendszer szerepét hangsúlyozó iskolák sem teszik meg a lépést abban az irányban, hogy a glaukomakérdést a felső idegi tevékenység pavlovi szemléletével a dialektikus haladó tudomány nézőpontja irányába fejlesszék, mint ahogy ezt a szovjet iskolák teszik.

Kern feladatom, hogy a glaukoma genesisével foglalkozzam, de a helyzet jellemzésére emlékezetükbe idézem a már fent említettek mellett azon új törekvést, mely pl. Poos munkáiban tükröződik vissza. E nagytekintélyű szemész hátat fordítva sok eddigi elért eredménynek, spekulativ úton új nomenklatúrával, tisztán mechanikus elvekre építve oda jut el, hogy hasonló tekintélyű kortársai részéről éles kritikában kellett részesülnie. E kritika rámutat arra, hogy Poos spekulativ úton alkotott glaukoma hypothesise — mely különben kétségtelenül igen mutatós felépítésű — miként omlik össze, ha úgy kezeli valaki a glaukomakérdést, mint tisztán hydrosztatikai állapotváltozást, nem érintve kellőleg még olyan alapvető kérdéseket sem, mint pl. az osmosisos tényezők, vagy az elvezető utak. nem is beszélve a magasabb idegi regulatióról. A Poos-féle formula, a »Druckraumkrankheit« olyan hydrosztatikai nyomásértékeket tételez fel, mely csak egyféle állapothoz vezethet, nevezetesen olyan nagyfokú hypotoniához, mdy mellett a látás nem is volna lehetséges (Sondermann. Seer). Poos kausal-genetikai elmélete élénken mutatja, hogy hova vezet egy kérdésnek tisztán mechanikus kezelése. De folytathatnánk ezt azzal a példával, mikor a különben önmagukban kitűnő vizsgálatok, melyek pl. az elfolvási utakra vonatkoznak, mint tisztán »csarnokzug pathologia«, »local pathologia« különülnek el a mechanikus iskolák kezelésében. Az oki felfogásban megmutatkozó kórszármazástani és pathomechanikai adatok minden esetre sok új kérdést vetnek fel a therapia szempontjából. Ha elvi általánosságban nem is sokban térünk el a glaukoma gyógyításánál a régi gyakorlatban kipróbált utaktól, mégis felvetődnek principialis kérdések, melyek eddigi gyakorlatunk elméleti hátterét jobban megvilágítják, közelebb visznek bennünket annak a szükségességnek megérzéséhez, hogy állásfoglalásunk újból időszerű egyes kérdésekben.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a glaukoma kezelésénél, ahol oly annyira változatos a szövetelhasználódás foka, a beteg szem tolerantiája stb.. mennyire nehéz 1 sokféle egyéni álláspont összeegyeztetése és hogy a kezelésben valamiféle sablonalkotásnak általai. 111 kevés helye van. Mégis kísérletet kell tennünk arra, hogy therapiás eljárásainkban egymás tapasztalatainak összevetésevei egy hozzávetőlegesen egységes álláspont felé törekedjünk. Kérem a Kongresszust* méltányolja referátumom elmondásánál, ha az eddig elmondottakból kitűnő nehézségek miatt is es"á mepfí^''1" Jenül nagy irodalmi adathalmazra való tekintettel feladatomnak nem tudok tökéletesen megfelelni. Sokszor vagyok kényszerülve arra, hogy bizonyos kérdéseket csak érintsek, de törekszem arra, hogy a referátum sok oldalról vessen fel kérdéseket, melyek hozzászólásra bőven adnak alkalmat.

A glaukomaelleni küzdelem elsősorban a korai diagnosisra támaszkodik. Mielőtt a glaukoma kezelésének részleteit érinteném, éppen ezért elkerülhetetlen, hogy a therapia első fázisa, a korai diagnosis kérdése ne képezze megbeszélésünk tárgyát. Szorosan kapcsolódik a kérdéshez a, szemtensio felső határértékeinek megbeszélése, miután e tekintetben különböző nézetekkel találkozunk, ami nem közömbös a »glaukoma in suspectu« kétes diagnesisa s az ilyen diagnosis mellett való megmaradás szempontjából. Hogy milyen szóródások lehetségesek, azt H. P. Müller a saját és Gjessing adataira támaszkodva nemrégen foglalta össze. Müller 2180 szemen végzett vizsgálatai szerint 36 Hgmm-es felső határ I~ előfordul. Ha a tensiót 36 Hgmm-en felül találjuk, akkor már az egyszer elvégzett tensiómérés alapi ín is kétségtelen a glaukoma diagnosisa. Ezen érték alatt a tensiómérésen kívül funetiós próbák.11 kell végezni a tensio többszöri ellenőrzésével. Számunkra az általa megjelölt felső határérték mt .glepő, ha meggondoljuk, hogy a 28—30 Hgmm-es felső határt is mint ritka kivételt szoktuk tekinteni Jóllehet minden biológiai számértéknél van bizonyos szóródás, mégis azt hiszem, hogy a .1/iii:. által megjelölt fiziológiás felső határ a kivételes ritkaságok közé tartozhat. Löhlein 30 Hgmm (Sch iötz)-nél jelöli meg a felső élettani határt. Figyelembe kell venni azonban azt a lehetőséget, hogy <•<.• у 30 Hgmm körüli nyomásértéket mutató szemnél milyen lehetett az eredeti alsó határ, mert pl < \ korábban egészséges szemnél talált 15 Hgmm-es eredeti tensióhoz képest

a 30 Hgmm már 1(1(1",,-os nyomásemelkedést jelent. Ha tehát a másik szem nyomása ilyen betegnél 30 Hgmm alatt van. akkor a gyanús szemen talált érték már kóros. De természetesen figyelembe kell venni azt a lehetősé get ilyenkor, hogy- mindkét szem praeglaukomás nyomásváltozást mutat. Ebben az esetben felhasználhatjuk a pilocarpin hatás alatt végzett mérés értékeit, ugyanis glaukomás dispositiónál a pilivearpin erélyesebben csökkenti a tensiót. mint normalis szemen. Ha lehetségesek is a fentebb említett szélsőséges nyomásértékek, mindenkor el kell végeznünk a majd alább említendő provokáló vizsgálatokat és csak ezek negativ eredmény-e után gondolhatunk valakinél kivételesen magas fiziológiás határértékre. Észleltem már beteget, kinek orvosai egy éven át folytattak glaukomás kezelé-'st 27 - 29-es tensióértékek miatt. Hosszas észlelés és kivizsgálás után a beteg nem bizonyult glaukc,másnak és felesleges volt a glaukoma gondolatával izgalomban tartani. Természete-1 73