Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
capillaris rendszerint érintetlen. Azokban az esetekben, amikor az elváltozás nagykiterjedésű, vagy amikor a lamina vitrea eléggé elvékonyodott és befolyásolja a retina táplálását a chorioidea felől, a laesio helyének megfelelően relativ skotoma fordulhat elő. Az nvea naevusai esetén egyetlen teendőnk a rendszeres ellenőrzés, mert évek, esetleg évtizedek múlva melanoblastomák fejlődhetnek belőlük. Iroda lom Albrich : Kl. МЫ. f. A. 70:508. 1923. — Cibis : Kl. МЫ. f. A. 104:424, 1940. — Duke—Elder : Textbook of Ophthalmology, Vol. III. H. Kimpton, London, 1941. — McGraw : Arch. Ophth. 46/6:666, 1951. — Handmann : Kl. МЫ. f. А. 34:35, 1922. — Klien : Arch. Ophth. 26:347, 1941. — Lange : Kl. Mbl. f. А. 44:362, 1906. — Lister : Brit. J. Ophth. 8:1, 1924. — Lloyd : Am. J. Ophth. 31:1135, 1948. — Reese: Tumors of the Eye. 1951. — Sedan : Zbl. f. Ophth. 33:450, 1935. — Terry : Am. J. Ophth. 26:536, 1943. — Terry and Johns : Am. J. Ophth. 18:903, 1935. — Thomas, Krohmer, Storaasli : Arch. Ophth. 47/3:276, 1952. — Traquair : An Introduction to clinical Perimetry, 1945. A budapesti Orvostudományi Egyetemi II. Szemklinika orthoptikai állomásának közleménye. Igazgató : Nónay Tibor egyet, tanár, az orvostudományok kandidátusa) Eljárás aniseikonia mérésére a Brecher-féle perimetriás eszköz segítségével Irta : Karib Kornél Brecher egyszerű és ötletes eljárást közölt az aniseikonia kimutatására. Félköríves perimeter ívének két végpontjára egy-egy apró izzólámpát szerelt, amelyeket az egyik szem elé helyezett Maddox-iivegen át fixáltat. Ebben a szemben a fénypontokról két vonalalakú kép keletkezik, amelyeknek a másik szem képeihez viszonyított helyzetéből lehet aniseikonia fennforgására következtetni (1. 1. ábra). A perimeter ívének forgatása által az aniseikonia, amelyet elsötétített szobában 5 m távolságról vizsgálunk, bármelyik meridiánban megállapítható. A képnagyságkülönbséget Brecher ú. n. »size« lencsék (különböző mértékben hajlított planparallel lemezek) közbeiktatásával mérte meg. E műszert az orthoptikai állomás komplex-bridágja egy használaton kívül álló perimeterből elkészítette. Magam azt a célt tűztem ki, hogy az eszközt az aniseikoniának egyszerű módon való megmérésére tegyem alkalmassá. Az eljárást a következőkben ismertetem. Aniseikoniát mutató esetben a vizsgált egyén egyik szeme előtt a Maddox-cylindert olyan kézieszközzel helyettesítettem, amelyben a Maddox-henger mögött kettős forgó hasáb foglal helyet (2. ábra, H). Ez utóbbinak forgatásával a vizsgált egyén különféle erősségű hasábokat tud a Maddoxhenger mögé bekapcsolni, úgyhogy az ezen keresztül beeső fénynyalábot akár temporalfelé, akár nasalfelé maximálisan 10—10 prismadioptriával (A) tudja elmozdítani. A vizsgált egyén a perimeter két lámpája (F és A) közül a baloldalit (F) fixálja. Ha pl. a jobb szem képe nagyobb akkor ez a szem a jobboldali A fényforrás képét A’-nek megfelelő pontra kihelyezve fogja látni, míg a, baloldali F fényforrás képe mindkét szemben fedi egymást (v. ö. 1. ábra, C). Most felszólítjuk a vizsgáltat, hogy a fixatio irányának — F — megváltoztatása nélkül a H hasábpár lassú, óvatos elforgatásával A’ képét helyezze rá A-ra és az ehhez szükséges prismadioptriák számát a forgó hasáb skáláján leolvassuk. Ugyanakkor a vizsgált az F pontról a jobb szemben keletkezett vonalalakú képet balfelé látja elmozdulni, erre azonban nem kell figyelemmel lennie. Ezután az alább közölt tábázatban az elfordítás nagyságának megfelelő aniseikoniát %-ban, illetve a szükséges (dioptrikus) korrigáló lencse erősségét felkeressük. Heterophoria és aniseikonia együttes előfordulása esetén (v. ö. 1. ábra, D), ami a leggyakoribb eset, úgy járunk el, hogy először a baloldali F fényforrás képeit coincidentiába hozzuk a forgó hasáb segítségével; ezt a skálaértéket vesszük alapállásnak és a vizsgálatot a már leírt módon végezzük el. 168
