Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
írotiu lom : 1. Custodis : Klin. Monatsbl. f. Aug. 119 (1951) : 669. — 2. Deilaporta : Kiin. MonatsЫ. f. Aug. 119. (1951): 135. — 3. Fanla : Kiin. Monatsbl. f. Aug. 120. (1952) : 469. — 4. Hruby : Kiin. Monatsbl. f. Aug. 120. (1952): 480. — 5. Komondy : Levélbeli közlés. — 6. Lindner: Arch, of О. 42. (1949): 634. — 7. Magitól: Ann. d’Oc. 185. (1952): 857. — 8. Neubauer : Klin. Monatsbl. f. Aug. 118. (1951) 354. — 9. Nónay : Szóbeli közlés. — 10. Paufique, Hugonnier, Moreau : Annál. d’Oc. 185. (1952) : 113. — 11. Radnót : Szóbeli közlés. — 12. Rötth: Am. J. of Ophth. 32 (1949) : 55. — 13. Schiff—Wertheimer : Annál. d’Oc. 185. (1952) : — 14. E. Török : Arch, of Ophth. 1920 : 506. — 15. Were: Ophthalmologica US (1949): 660. — 16. Dohrmann K. Pischel and Kronfe'd. Am. J. of Ophth. 36 (1953) : 629. A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának közleménye (Igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) A tömegadaptometerről Irta : Kahán Ágost, az orvostudományok kandidátusa és Oláh Imre Az А-vitaminnal való ellátottság szempontjából végzendő szűrővizsgálatokhoz, a közlekedési és bizonyos katonai szolgálatokra Való alkalmassági vizsgálatok végzéséhez, de klinikai célokra is régóta szükség volna olyan módszerre, mellyel rövid idő alatt lehetséges számos egyén sötétadaptáció-vizsgálata. A feladat mindaddig nem tekinthető azonban megoldottnak, míg a különböző »gyorsmódszerek« a gyorsaságot a fiziológiai alapkövetelmények rovására próbálják elérni. E követelmények : 1. mivel a pálcikák maximális fényérzékenységüket gyakorlatilag csak 30’ sötét" ben való tartózkodás után érik el, a vizsgált sötéthez való illeszkedése nem tartha % óránál rövidebb ideig ; 2. a fényérzéstől különböző benyomás (alak- Vagy színfelismerés) nem képezheti a szubjektív fényingerküszöb-meghatározás alapját, vagy kontrollját; 3. a látótér különböző részeinek fényingerküszöbei külön-külön legyenek meghatározhatók (ez az ú. n. érzékenységi relief [9]). 4. Különösen bizonyos betegségek (így neuritis retrobulbaris [8]) eseteiben a fényérzés kóros volta nem annyira küszöbkörüli, hanem inkább jóval küszöbfeletti fényekkel vizsgálva ütközik ki. Az utóbbiak által létrehozott fénybenyomás quantitativ jellemzésére igen alkalmas a fúziós frequentia, a fény azon legnagyobb másodpercenkénti szaggatásszámának meghatározása, mely még a vizsgáltban a szaggatottság (vibrálás, pislogás) benyomását kelti; e szám a vizsgáltban keltett fénybenyomással arányos (1). Hogy a fenti elvi követelményeknek megfelelhessünk, mégis a tömegvizsgálatok által megszabott időkorlátokkal se kerüljünk ellentétbe, olyan műszert szerkesztettünk, mellyel egyidejűleg több egyén vizsgálható. E »szimultan-elvet« tömegadaptometerünkkel azáltal valósítjuk meg, hogy a fényjeleket külön műszerfülkéből vetítjük az észlelőhelyiség falára, melyet egyszerre több, legfeljebb 8 egyén figyel; a küszöbfelettivé váló jel, illetve a szaggatottság észlelését a vizsgált gombnyomással jelzi; a műszerfülkében elhelyezett számtáblán kiugró szám jelzi, hogy ki észlelt. A vetítés a műszerfülke és észlelőhelyiség közti falra fúrt lyukon keresztül történik, a műszerből kiszűrődő »indirekt« fény zavaró hatásának kiküszöbölésére. A 80% albedo-jú fehér papírral beragasztott észlelőfaltól a vizsgáltak 325 cm-nyire, a műszer 600 cm-nyire van elhelyezve. 1. A fényingerküszöbök meghatározására 7° széles, 47° hosszú, egymást 35°-nyira követő, középhelyzetben függőleges, megközelítőleg párhuzamos sávokból álló, az egész látóteret betöltő mozgó sávrendszert vetítünk, küszöbalatti felületi fényességről kiindulva és lépcsőzetesen emelve a felületi fényességet. A sávrendszer mozgatása 44°/sec. sebességgel történik megközelítőleg vízszintesen ; a vizsgáltak a mozgás észlelését jelzik. 150 T
