Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

1953 / 4. szám

Az ínhártyából egész vastagságában kivágott rész kétszerese a szaruhártyának, 10x20 mm2. Alatta sértetlenül kell hagyni a vékony érhártyát. De a műtét nem volt lehetetlen és nem volt mindig reménytelen vállalkozás. Ezt nemcsak a hozzá — bár módosított formában — tett visszatérés mutatja, hanem tartós eredményei is. Nálunk Blaskovics 12 esetben Végezte, amikről Török Ervin (14) számolt be, én 1 esetben operáltam Müller szerint. Följegyzést érdemel, hogy Blaskovics esetei közül kettőnek több év­tizedes eredményéről tudunk. Az egyiket ez évben Nónay (9) vizsgálta : M J. 18 éves szegedi lakest Blaskovics 1912 Leitner kérésére a szegedi állami szemkórházban operálta meg Mittler szerint a jobb szemén. A beteg 1948-ig alig használta ezt a szemét, mert a másik jobblátású volt. Azóta azonban a nem operált bal szem gyorsan romlott, 1953. jan. 9., negy­venegy évvel az inhártyaszűkítés után: j. sz. -— 9,0—cyl 3,0, 90° = 4 méter ujjolvasás (Astigmia indirecta.) b. sz. fénysejtés (teljes leválás) A másik esetet Komondy (5) tartja számon: R. A. 25 éves tanítónőt Blaskovics 1925. július 15. operálta Müller szerint előzetes, múló eredményű hátsó inhártyacsapolás után. Azóta Komondy ismételten látta, a beteg szemüveg­esem végett szokta felkeresni. Az operált jobb szemen féléve közepi lenesehomály fejlődik, a bal szemben enyhe érhártyagyulladás mutatkozott. 1953. augusztus 5., huszonnyolc évvel az inhártya­szűkítés után a látás j. sz. 2 m ujjolvasás, —8,0—cyl 1,50 80° = 5/20 (Astigmia indirecta.) b. sz. 3 m ujjolvasás, —8,0—cyl 3,0 180° = 5/12. Az operált szemen a limbusztól kifelé 8 mm-re kb. 15—10 mm hosszú és 6—7 mm széles függő­leges irányú hegesedés látható, amelynek felső részén az uvea kissé áttűnik. A retinában a műtét helyén nagy fehér sorvadt terület. Jellemző, hogy az operált szemeken a szűkítésből fordított asztigmia támadt. Ez elég jelenté­keny lehet és maradandó. A második esetben feltehetjük, hogy műtét előtt az operált szemen a másik szeméhez hasonló direkt asztigmia volt. Tudjuk, hogy Lindner (1933) úgy tökéletesítette Müller műtétét, hogy az egész Vastagságú kimetszés alakját és nagyságát megváltoztatta, csíkszerűvé formálta, A műtét így is igen kényes és fárasztó maradt, szerzője csak kétségbeejtő esetek szá­mára javasolta s az ő tanítványa Fanta (3) azt is hangsúlyozza, hogy ugyanegy szemen több, három-négy megszűkítést is kell végrehajtani, ha kedvező hatást akarunk. Érthető, hogy ismételt Lindner-műtétre csupán félszeműek vállalkoznak. Látszott, hogy jövőjük csak a kevésbbé nehéz eljárásoknak lehet. A Veszélyeket jelentékenyen csökkentik az átnemhatoló szűkítő műtétek. Ilyen az inhártya ráncba­­szedése és ilyen a megvékonyítás után végzett szűkebbre húzása. A Wem-féle (15) ráncbaszedés (1949) tulajdonképpen Vogt gondolata. Múló és elégtelen hatása miatt a mútéttan már napirendre tért felette. Az inhártya fél­­vastagságába öltögetés nem mondható nehéznek. A selyemszál meghúzására, ha a csarnokot megcsapoltuk, a szemteke fala könnyen ugrik ráncba, feltűnően lapossá lesz. Enukleált szemen való begyakorlása után ezt a műtétet két esetben végeztem, egyszer 4., egyszer 2. műtétül. Nem járt elég eredménnyel. Emlékezetes marad, hogy mindkét esetben szinte elviselhetetlen utófájdalmak támadtak ; lehetséges, hogy ezt az nhártya átnemvágott idegei okozták, italán ideghurkok kerültek nyomás alá (Radnót, íl). Jobbnak bizonyult a ráncbaszedés megvékonyított inhártyán. Azt hiszem azért, mert az inhártyaránc tartósságát a sebszélek jobb összenövése biztosítja. Ez a kitűnő gondolat, amint történni szokott, egyszerre több helyről indult ki, Shapland, Delta­­porta (2), Paufique (10) nevét kell említenem. Paufique közlését annyival is inkább irányadónak Vettem, mert a szűkítést össze­köti a szakadás diatermiás elzárásával, az ú. n. klasszikus műtéttel. Ö tehát kombinált operációt végez. Vele majdnem egyidőben Hruby (4) ugyancsak kombinált műtétet ajánlott, a Lindner-iéle szűkítést köti össze a koagulációssal. Újabban igen nagy számú ilyen kombinált műtétről számolt be Dohrmann K. Pischel és Kronfeld. (Ifi). 10* 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom