Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
Az ABI-ok alkalmazása közben több olyan körülmény állhat elő, amelyet fel kell ismernünk és az ABI kezeléssel összefüggésbe kell hoznunk. Ezek közül a legfontosabb a bakteriumrezisztencia ismerete, mert ezen a területen követhető el a legtöbb hiba. Az utóbbi években vált ugyanis bizonyítottá az a tény, hogy az ABI-okkal szemben rezisztencia fejlődhet ki, ha a kórokozó elegendő ideig érintkezésbe jutott vele. Kiderült, hogy bizonyos mikroorganizmusok képesek olyan anyagot termelni, amely inaktiválja a P-t. Ez a penicillinase enzymszerű anyag, mely megmaradó ellenállást okoz ; de van olyan rezisztencia is, amely nem állandó. Főleg a staphylococcus fertőzésekkel kapcsolatban fontos ennek a ténynek a figyelembevétele. Gyakran a P helytelen alkalmazása az oka a baktérium rezisztencia kifejlődésének. A rosszul értelmezett gyógyszertakarékossággal ilyen rezisztens baktériumtörzsek-kifejlődését tesszük lehetővé. Az ABI-ok egyre nagyobb elterjedése következtében mindig több ilyen rezisztens törzsre számíthatunk és ezeknek maradandó ellenállása következtében egyre több olyan fertőzéssel fogunk találkozni, amelyben túlnyomórészt rezisztens bakt. törzseket találunk olyan egyénekben is, akik soha nem kaptak penicillint. Igen gyorsan kifejlődhet ez az ellenállás a Str.-el szemben is. Szemészeti szempontból különösen nagy jelentősége van ennek a ténynek. A szem szöveteibe nehezen bejutó ABI a megfelelő nagy adagokkal történő parenteralis kezelés ellenére a szem belsejében alacsony koncentrációt tud csak elérni és ezáltal alkalmat ad a rezisztencia kifejlődésére (Imbsen 2). A bakterium-rezisztencia kifejlődésének meggátlására elsőrendű feladatunk tehát: megfelelő nagy adagban és koncentrációban kell alkalmaznunk az ABI-okat kellő ideig. A szem különleges viszonyaira tekintettel kell lennünk a felszívódás nehezebb volta miatt. Oj ABI-ok és új kombinációk felfedezése segítene a már rezisztens törzsekkel szemben. E téren vannak már biztató eredmények. A Chlo, Au, Te és néhány új ABI már sokkal nehezebben hoz létre ilyen rezisztens törzseket. Kimutatták továbbá, hogy az Au képes a penicillinase termelést megakadályozni (Chandler és munkatársai 3). Tehát ha P-kezelés közben rezisztencia fejlődik ki, átmenetileg Au alkalmazandó és utána folytatható a P. Kiderült továbbá az is, hogy bizonyos baktérium törzsek egyes ABI-okkal szemben akkor is rezisztensekké válnak, ha nem is kerültek soha érintkezésbe az ABI-mal. Pl. Str.-el szemben rezisztenssé vált törzsek Neomycinre is ellenállók lehetnek és viszont. Másrészt nem lehetséges az, hogy a Str-Neomycinnel szemben ellenállóvá vált törzsek a Chlo-, Au-, Те-csoporttal is ellenállóvá válhatnak. Nem tartható fenn tovább az az elmélet, amely szerint a rezisztencia specifikus egy bizonyos ABI-mal szemben, de ezek az adatok értékesek az ABI-ok kiválasztásakor és sikertelen próbálkozások helyett biztosabb irányítást adnak. A szuperinfekció a következő kérdés. Értjük alatta az antibiotikus kezelés alatt fellépő friss fertőzést, amely a kezelés következtében keletkezett. Garrod (4) szerint a baktérium 4 módon válaszolhat az antibiotikus kezelésre: 1. Növekedésében zavarok keletkeznek, vagy elpusztul. 2. Hozzászokik az ABI-hoz, ezáltal rezisztenssé válik. 3. Az ABI éppen a bakt. táplálékává válhat, nélküle pl. nem tud szaporodni (Str kezelés közben mutatható ez ki). 4. Bizonyos baktériumokra serkentőleg hat az ABI. Szemészeti jelentősége ennek az, hogy pl. localis P-kezelés kapcsán proteus szaporodhat el a kötőhártya zsákban, amire a P talán serkentőleg hat. De oka lehet a többi baktériumok elpusztulása, mert ezáltal a proteus növekedése könnyebbé válik, vagy a baktériumok terméke akadályozta addig mintegy ABI a proteus növekedését. Lehetséges az is, hogy a szövetekben esetleg levő proteusgátló anyagot teszi tönkre a P. Hasonló módon képzelhetők el az antibiotikus kezelés következtében előforduló candida albicans fertőzések, amelyek néha igen komoly formában veszélyeztetik a gyógyeredményt. Leírtak halálesetet is bronchopneumonia antibiotikus kezelése kapcsán pulmonaris aspergillosis következtében. A gombák kétségtelen nagyon ellenállók az ABI- okkal szemben, az is lehetséges, hogy egyes gombák növekedésére az ABI-ok serkentőleg hatnak. Magyar szerzők (Pastinszky és Rácz (5) a monilia fertőzések elsőrendű okaként a szervezet nagyfokú leromlását tételezik fel, továbbá a baktérium egyensúly felbomlását és a baktériumok által képzett vitaminok (B1; K) synthezisének gátlását. Szemészeti szempontból ezen gombás ártalmaknak annyiban van jelentőségük, hogy elhúzódó kezelés alkalmával felléptükkel számolnunk kell. Fellépésük pedig lehetőleg elkerülendő, mert a szem gombás ártalmaiban ismert és fürge (6) által összegyűjtött kezelési lehetőségek ma igen kezdetlegesek. A szájban és a bélben megváltozott baktérium flóra szintén zavarokat okozhat különösen az Au és Chlo kezelés közben. Az eddigiekben már némileg megközelítettük az ABI-ok toxicitásának a tárgyalását, most kiegészítésképpen erről kell még beszélnünk. A túlérzékenységről számol be a legtöbb közlemény, főleg a P kiterjedt alkalmazásával kapcsolatban. Különösen olyan betegeken fordul elő, akik több ízben kaptak P-t. Kontakt dermatitis, szerumbetegség, néha angioneurot. vizenyő, igen ritkán anafilaxiás sokk keletkezhet. A vizes készítmények kevésbbé okozzák, mint a depot-szerek, ez utóbbiakban a méhviasz, novocain lehet a felelős. Nem túl jelentősek ezek a bajok, pl. helyi kezelés következtében támadt kontakt dermatitis parenteralis P kezelésre kevesebb mint 1%-ban okoz túlérzékenységet. A depot-készítmények alkalmazásától sem kell félni, a novocain túlérzékenység elég ritka, helyi érzéstelenítésben sokkal nagyobb adagokat adunk és nem félünk tőle (Virrasztó (7). Sokszor maga a rossz kenőcsalapanyag felelős a túlérzékenységért. Újabban előállított P-fajták (Penicillin О stb.) kevésbbé okoznak bajt. A Str is okozhat bőrreakciókat, néha lázzal járó súlyosabb 135
