Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
(Js. Mócsy Márta és Sz. Ajtay Mária statisztikai adatai szerint 10.000 magyar tanuló között 50,1% a hypermetropia és csak 6,7% a myopiás —, több hazai szerző foglalkozott behatóan a myopiával. Sem Albrich, sem Kettesy, sem Csapody nem fogadta el a Steiger-theoriát egészében. Albrich inkább azt tételezi fel, hogy a myopia nem variatiók eredménye, hanem a csíraplazmában jelenlevő és a »fajok öregedésével« járó elváltozások függvénye. Kettesy felfogását ismertettük fentebb. Csapody szintén azon a nézeten van, hogy a myopia nem tekinthető növési variánsnak, a refractiós tényezők (szaruhártya, lencse, tengelyhosszúság) között correlatio van s bár az öröklés szerepe nagy fontosságú, hangsúlyozza, hogy a külső tényezőknek is szerepet kell juttatni. Mindezek azt bizonyítják, hogy az eddigi »klasszikus« theoriáknál dialektikusabb magyarázat után kell kutatnunk, melyet elfogadhatóvá is kell tennünk. Legtermészetesebb bizonyítéknak a feltételezett körülmények által kiváltott kísérleti myopia előállítása kínálkozik. További kutatásaink erre irányulnak. Állatkísérletek előtt próbálkoztunk önkísérletben emberi myopiát előállítani, amivel úgy látszik, bizonyos eredményeket sikerült elérni. (Az önkísérletről ezen dolgozat keretén belül óhajtunk később beszámolni.) A mások által észlelt állati myopiák és az önkísérletben elért bizonyos eredmény arra enged következtetni, hogy megfelelő körülmények között állatkísérletektől eredményt várhatunk a mesterségesen előállított rövidlátás területén, tehát a bizonyításnak ez az útja is járható. Végeredményben ez is, több mással együtt része volna annak a myopia-ellenes küzdelemnek, melynek bevezetését javasoljuk és amelynek eredményei széles tapasztalatszerzésre adnának alkalmat. Maga a myopia-ellenes küzdelem bevezetése nem volna elhamarkodott cselekedet, hiszen egyrészt céljai azonosak az általános hygiene emelésével; igen hasonlóak a rachitis elleni küzdelemhez; másrészt már régen küzdelmet folytatunk a fogak kariese ellen is, pedig keletkezésének elmélete ugyancsak nem teljesen tisztázott. A myopia-ellenes küzdelem több részből álljon, amelynek főbb irányvonalai a következők lehetnének : 1. Adatgyűjtés széles kollektiv munkája. a) Óvodák, iskolák átszúrásé, myopiás gyermekek kiemelése, az örökletes és újonnan keletkezett myopiák lehető szétválasztása. (Egerben E. Oarzó Erzsébettel karöltve folyamatosan végezzük.) b) Gyermekcsoportok refractió-kialakulásának hosszú időn át való regisztrálása (csecsemőkortól kezdve). c) Rachitis-ellenes kezelésben, illetőleg megelőző kezelésben már részesített gyermekek huzamos megfigyeléséből nyert adatok gyűjtése. d) Megfelelő állatkísérletek kidolgozása és beállítása. (Kísérleti állatmyopia előállítása, hossznövekedés és rachitis összefüggésének, hossznövekedés és myopia összefüggésének, Ca—P-anyagcsere és a sclera-mésztartalom viszonyának kutatása irányában stb. Felállított munkaközösségünk programmja.) 2. Távolabbi célzatú megelőző harc megindítása. A kisgyermekkorban kikeresett myopiák óvatos D-vitamin és Ca-kezelése a rachitis elleni küzdelemhez hasonlóan, a myopia továbbfejlődésének megállítására való törekvés céljából. Ezek eredményeinek összegyűjtése, kiértékelése. (Többgyermekes családokban jelenleg több mint 30 személy áll megfigyelésem, ill. kezelésem alatt, akikről beszámolni csak évek múlva lehet.) 3. Különösen olyan myopiás gyermekek sorsa tanulságos, akik családjában kideríthetőleg myopia eddig nem fordult elő (újonnan keletkezett M.). Külön csoportban figyelendők a myopiás családok gyermekei (már örökletes M.). 3. Nagyfokú progressiv hajlamú myopiák gyógykezelési kísérlete. Ezeket a fiatal egyéneket lehetőleg a test hossznövekedésének befejeződése előtt, a teljes nemi érettség kora előtti időben kell kezelésbe venni. Itt is külön csoportban értékelendők a myop és nem myop családok utódai. 132
