Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

1953 / 3. szám

val társult (36. eset). Feltehetően tehát az egyoldali, nagyfokú myopiák a pubertás kora után fejlődnek ki, és így az arc-csontok, nevezetesen az orbita fejlődésére hatással nincsenek.

Az egyoldali, nagyfokú myopián kívüli egyéb arc-asymmetriák ezek szerint már gyermekkorban kifejlődnek és a bulbusok nagyságbeli differenciájukkal arc-asymmetriát idéznek elő, ennek megfelelően az erősebb fény törésű szem oldalán az arcfél is fejlettebb. Blatt véleménye az, hogy a myopiás anisometropiák általában a pubertás után manifestalódnak. Véleményünk szerint ez csak az egyoldali, nagyfokú myopiák esetére áll, ezért nem járnak azok arc-asymmetriával, de nem áll a kisfokit myopiás és nem áll a hyperopiás anisometropiákra, amelyek általában arc-asymmetriával járnak. Az a tény,.hogy az erősebb fénytörésű szem oldalán fejlettebb az arcfél, tehát azt igazolná, hogy ezek az anisometropiák már fiatal gyermekkorban fejlődnek ki. Eseteink közül csak kettő volt (11. és 31. eset), ahol nem az erősebb fénytörésű oldalon volt az arcfél fejlettebb. Itt egyéb, az arc, vagy szemek fejlődésére ható momentumot kell feltételeznünk, amelyek szerepet játszanak azokban az esetekben is, amelyekben egyrészt az arc-asymmetriákhoz nem társul anisometropia, másrészt amelyekben az anisometropiákhoz nem társul arc-asymmetria. Vizsgálataink folyamán ilyen esetekkel is találkoztunk.

Az a megfigyelésünk, hogy az erősebb fénytörésű szem és az erősebben fejlett arcfél az esetek 70%-ban a bal Volt, önkénytelenül is további következtetésre késztet. Az esetek nagy százalékánál fennálló jobbkezúség és általában a páros testrészek közül a jobboldaliak fejlettebbsége szükségszerűen erősebb beidegzést igényel, amely a bal hemispherium jobb vérellátását, kifejezettebb voltát teszi szükségessé. Véleményünk szerint mint aethiologiai factor ez is számításba jöhet az anisometropiák és arc-asymmetriák kifejlődésében.

Azt a felfogásunkat, hogy az egyoldali, nagyfokú myopiák általában az orbita és arc megközelítően végleges kifejlődése után manifestálódnak, igazolni látszik az egyoldali, nagyfokú myopiás eseteinkben talált kisebb-nagyobb exophthalmus is, ha nem is érthetünk egyet eseteink alapján Spaeth-tel, aki az egyoldali exophthalmus anatómiai okai között első helyen említi az egyoldali, nagyfokú myopiát. Eseteinkben u. i. ez az exophthalmus egy eset (75. eset) kivételével sohasem volt olyan, hogy az arcon dominált volna, az egyszerű mérőléc eljárással azonban az esetek többségében kimutatható volt, és az orbita és bulbus közti téraránytalanság jeleként fogható fel.

100 anisometropia esettel kapcsolatos tapasztalatainkat tehát a következőkben foglalhatjuk össze :

1. A Javal-eredmények azt mutatják, hogy az anisometropiák sohasem írhatók a szaruk különböző fénytörésének rovására, hanem a szem egyéb, anatómiai viszonyaiból következnek, az általánosan elismert vélemény szerint tengely-ammetropiák.

2. Összegyűjtött eseteinkben az anisometropiát 49%-ban kísérte arc-asymmetria. Az 51 arc-asymmetria nélküli esetből csak 3 hyperopiás anisometropia (6%), a többi 48 myopiás anisometropia (96%). Ebből 16 tiszta egyoldali, nagyfokú myopia eset (egyik oldal emmetrop, másik oldal 10 D myopia felett), 26 esetben a két szem fénytörése között 6 D-nál nagyobb differencia volt és csak 6 esetben terjedt a különbség 3 —6 D-ig.

3. Amennyiben arc-asymmetriát találtunk anisometropia esetében, a fejlettebb arcfél az esetek túlnyomó részében az erősebb fénytörésű szem oldalán jelentkezett. Kivétel 11. és 31. eset (4%).

4. Feltűnő, hogy az erősebb fénytörésű szem és az erősebben fejlett arcfél az esetek 70%-ban baloldali.