Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
e kétségtelenül központi jellegű funkciói a glaukomás szemben megváltoznak, ami a glaukoma korai diagnosztizálására szolgálhat. Az utolsó év folyamán a Központi Szemészeti Intézetben a glaukoma gyógyításának kérdésével is foglalkoztak. Abból a felfogásból indultak ki, hogy a glaukoma a központi idegrendszer tevékenységével összefüggésben levő folyamat. Altatásos kezelést alkalmaztak, kiindulva a pavlovi felfogásból, mely szerint az alvás olyan tényező, mely a nagyagykéreg tevékenységében védőszerepet játszik és egyidejűleg röntgenbesugárzást adtak a hipotalamikus központokra (Fradkin és munkatársai^. Jóllehet az altatásos eredmények még kezdeti stádiumban vannak, mégis biztatóak. Meg kell továbbá említenünk azt is. hogy a glaukoma számos műtétének mechanizmusa lényegében az utolsó időkig tisztázatlan maradt. Ezzel kapcsolatban emlékezetünkbe idézhetjük, hogy E. V. Adamjuk volt az első, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a nyaki dúcok kiirtása terápiás jelentőséggel bírhat a glaukomában. A korabeli fiziológiai tudomány színvonala, tehát végeredményben a pavlovi tanok hiánya, nem tette lehetővé, hogy e felfogását tovább fejlessze és a szimpatikus idegrendszert összekapcsolja a nagyagykéreggel, amelynek ellenőrzése alatt áll. Mindezen műtétek mechanizmusának és kedvező hatásuknak magyarázatát E. A. Hurginoj és mások előadásai (a Központi Szemészeti Intézet X. tudományos nagygyűlésén 1948-ban) adták meg, éspedig nem tisztán mechanikai szempontból (a szem mellső és hátsó kamrája közötti közlekedés megteremtése, iridektomia, a csarnokvíz-lefolvás új útjainak létesítése : a sclera trepanációja, cyklodialvsis stb.), hanem az idegkészülékekre való hatásuk szempontjából is. Megemlítendő, hogy felhasználtuk A. D. Szperanszkij akadémikus tanítását, aki elsőként alkalmazta a pavlovi tanokat a kórtani folyamatokban és abszolút glaukománál a panaszok megszüntetésére munkatársainkkal egyetemben már 1934-ben javasoltuk a ciliáris dúc blokádját novokainnak és adrenalinnak retrobulbáris befecskendezésével. Pozitív eredményt adott a blokádnak úgy ez a módszere, mint a Szperanszkij eredeti módszerével végzett blokád, vagyis a vesekörüli tájék novokainos blokádja a fájdalommal járó másodlagos glaukoma esetében. Nincs semmi kétség az iránt, hogy a glaukomának pavlovi szemszögből való tanulmányozása a szemészet terén a tudományos munkának egyik időszerű feladata. A Központi Szemészeti Intézet a pavlovi tanítás szellemében foglalkozott a kancsalságг gyógykezelésével és azon gyermekek látásának helyreállításával, akiken kancsalság miatt amblyopia ex anopsia jött létre. E téren A. J. Szergijevszkij prof. munkatársaival együttesen rendkívül értékes eredményeket ért el. Megemlítendő azonban, hogy bár munkái fényesen szemléltetik, hogy e megbetegedés tanulmányozásában és terápiájában feltétlenül a pavlovi hagyatékot kell alkalmazni, mégis e munkájának elméleti része hosszú ideig kidolgozatlanul maradt ; ezért nem vált világossá, hogy az általa elért eredmények kizárólag Pavlovnak a feltételes reflexekről szóló tanításának szemszögéből magyarázhatók meg. Az utolsó időkben Szergijevszkij az általa kidolgozott gyakorlati kérdések helyes értelmezésére tért át. Mielőtt szemléltetnők azt a felfogást, hogy a kancsalság gyógykezelése terén minden munka helyesen csakis a pavlovi tanok alapján végezhető, ki kell emelnünk néhány olyan tényt, amelyek mindezideig alig voltak ismeretesek és nem vonták magukra kellő mértékben sem az anatómusok, sem a fiziologusok, de még a szemészek figyelmét sem. Ilyen tény az, hogy a szem beidegzése aránylag sokkal gazdagabb, mint bármely más szervvé, miután benne a 12 agyidegpárból 4 vesz részt, éspedig a látóideg és 3 mozgató agyidegpár. Ez önmagában véve is a látási folyamat rendkívüli bonyolultságát és a központi idegrendszer nagy szerepét bizonyítja. A szemnek minden mozgása szoros összefüggésben van a recehártya és a látóideg működésével, azaz itt érvényesül a motorikus aktusok bonyolult együttműködése az érző ideg tevékenységével. i* 3
