Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
Összefüggéseket kerestünk a szemfenéki vérzések gyakorisága és a szülőnők életkora tekintetében is. Vizsgálataink adatai szerint 20 éven aluli szülőnők csecsemőinél 11 esetben, 20—30 éves nők újszülöttjeinél 63 esetben, és 30 évnél idősebb anyák gyermekeinél 36 esetben találtunk szemfenéki vérzést. A 20—30 év közti korban szült újszülöttek szemfenéki vérzéseinek magas száma (63) a vérzések keletkezésével nincs összefüggésben. Ez az érték ugyanis relativ, ha figyelembe vesszük azt, hogy a szülőnők 60%-a a 20 és 30 év közötti korba tartozik. A retinalis vérzések keletkezésének gyakoriságában a nemnek értékelhetősége nincs. A vérzések 53 fiú, 57 leány arányban oszlanak meg. A vérzések fent leírt formái között felszívódás tekintetében lényeges különbség nincs. A vérzések legnagyobbrészt már a 4—5. napra felszívódnak, csak néhány esetben észleltük e folyamat elhúzódását a 7—8. napig. Retinalis oedemát 2 újszülöttnél figyeltünk meg. Az oedemás területnek megfelelően a retina szürkés struktúra nélkülinek látszott. Ez az elváltozás 24 óra múlva teljesen megszűnt. A látóidegfő oedemája már gyakoribb elváltozás, 30 újszülöttnél észleltük. Az oedema kifejezettebb a papilla nasalis széle mentén, de ez az elváltozás is rendszerint a 4—5. napon megszűnik. Egy esetben fogó alkalmazása útján született gyermeknél cyanosis retináét is észleltünk a szülés utáni 5. órában. 24 óra múlva elvégzett kontrollvizsgálat alkalmával a szemfeneket épnek találtuk. A szemfenéki vérzések sesonalis megoszlását vizsgálva a következő eredményt kaptuk : tavaszi hónapokban 18,4%-ban, nyári hónapokban 30%-ban, az őszi időszakban 22,8%-ban s télen 24%-ban találtunk az ép fundussal születettekhez viszonyítva vérzéseket a szemfenéken. A néhány esetben ophthalmodynamométerrel mért art. centralis retinae nyomását 33—38 Hg. milliméter között találtuk. Annak ellenére, hogy capillar fragilitas, К-vitamin és prothrombin meghatározásokat nem végeztünk, az 500 újszülött vizsgálati adatai alapján úgy látjuk, hogy a szemfenéki vérzések elsősorban a szülési traumának következményei s nem sorolhatók a többi ismert ríj szülöttkori vérzések közé. Ezt a megállapításunkat az alábbiakkal támasztjuk alá : 1. A szemfenéki vérzések nem mutatnak sesonalis előfordulást, ez a fragilitas és az alvadási viszonyok közti összefüggés ellen szól. 2. Másfajta vérzések — mint intracranialis vérzések, cephalhaenmtornák, melaena, conjunctivalis vérzések — észlelt eseteiben sem találtunk gyakrabban szemfenéki vérzést. 3. Az icterusok súlyosságával és lefolyásával nincs összefüggésben a szemfenéki vérzés. 4. Feltűnő összefüggést találtunk azonban a szülés időtartama és a szemfenéki vérzések között. Míg az 5 óráig eltartó tágulási és kitolási időszak eseteiben csak 20 újszülöttnél, addig az 5—10 óráig vajúdóknál 46 újszülöttnél, a 10 óránál tovább elhúzódó szüléseknél 44 esetben találtunk szemfenéki vérzést. 5. Végül figyelemreméltó az újszülöttek súlya és a szemfenéki vérzések közötti összefüggés: 2000 g alatti súllyal születetteknél, valamint a koraszülötteknél retinalis vérzést egyetlen esetben sem találtunk. A 2000- 3000 g súlyú újszülötteknél 35 esetben, 3000 g-on felüli súllyal születetteknél 75 esetben találtunk vérzéses elváltozásokat a szemfenéken. Vizsgálataink tehát azt igazolják, hogy a szemfenéki vérzések száma a születési súly emelkedésével összefüggésben növekszik, míg a többi vérzésfajták éppen megfordítva a testsúllyal ellentétes összefüggést mutatnak. Amíg az utóbbiaknál az erek 41
