Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
Az újszülöttkori vérzések szemészeti vonatkozásai Irta : Mezey Pál dr. Az újszülöttkori vérzések keletkezésében három faktort ismerünk. Az első az úgynevezett trauma faktor. Ez a legrégebben ismert faktor azonban csak az erek ellenállóképességének, valamint a már megindult vérzés-alvadékonyságnak kölcsönhatásaiban vizsgálható. Az újszülöttkori hypoprothrombinaemia leírásával a К-vitamin hiányának jelentősége lépett előtérbe. A későbbi vizsgálatok azonban azt látszanak igazolni, hogy ennél is döntőbb jelentőségű az érfalak ellenállási viszonyai, melyek (phisiologiás viszonyok között' nem annyira a permeabilitas, mint inkább a fragilitás megváltozásán alapszanak. A capillaris fragilitas és az újszülöttkori vérzések eddig ismert klinikai formáihoz sorolt bulbaris conjunctiva vérzések közötti összefüggésekre К er fel- Fronius mutatott rá. Kimutatta, hogy ezeknek a vérzéseknek megjelenése éppen olyan sesonalis változásokat mutat, mint a többi újszülöttkori vérzés (agyvérzés, kephalhaematoma stb.). A conjunctiva vérzések tavaszi felszaporodása párhuzamos görbét mutat a nem vérzéses esetek capillar fragilitas változásaival. A nyáron fellépő protektiv faktort a P-vitaminban látta. A mi vizsgálataink célja az volt, hogy egy pontosan látható és leírható újszülöttkori vérzésformának, a szemfenéki vérzésnek hovátartozását megállapítsuk, és ugyanakkor összefüggéseket kerestünk az újszülöttek szemein máshelyütt is fellépő vérzések, valamint mindezeket előidéző okok között. Vizsgálataink elvégzésére nem kis mértékben sarkalt az a tény is, hogy az irodalomban szereplő vizsgálók : Bjerrum, Königstein, Rickman, Pehu, Bonnet, Bonamour, Sicherer, Jakob, Schleich, Paul, Vancea, Croci, valamint szóbeli közlés alapján Erim a szemfenéki vérzések formáinak leírásán, valamint a százalékos előfordulásuk megállapításán kívül, a vérzések hovátartozására és keletkezésére konkrét megállapítást nem tettek. A budapesti Tud. Egyetemi II. sz. Szülészeti klinikán 500 újszülött vizsgálatát végeztük el Gerlóczy Ferenc dr.-ral és Veszfrémi János dr.-ral. Szemészeti vizsgálatainkat, kivétel nélkül, az újszülöttek életének első 48 órájában végeztük. A fundus vizsgálatok előtt a pupillákat j/íó/o-08 atropinnal tágítottuk. Figyelmünk kiterjedt a szemhéji és kötőhártya vérzésekre, a lencse, az üvegtest állapotára, a retinalis vérzésekre, a retinalis és papillaris oedemákra, s végül néhány esetben az art. centr. retinae nyomására. Szemhéj i vérzést hét esetben észleltünk. A vérzések legkifejezettebben a szemhéjszélen mutatkoztak. Hat esetben a fundus ép volt, egy esetben a szemfenéken is vérzéses elváltozásokat találtunk. A bulbaris kötőhártyában ötven esetben láttunk bevérzést. Ezek leggyakrabban gyűrű alakban övezték a limbust, s néhány nap múltával nyomtalanul felszívódtak. A conjunctiva vérzéseit negyvenegy esetben ép szemfenék kísérte, kilenc esetben a funduson is voltak vérzések. — A lencsében és az üvegtestben elváltozásokat nem észleltünk. Retinalis vérzést az 500 feldolgozott esetből 110-ben,tehát az újszülöttek 22%-ában észleltünk. E vérzéseket forma és elhelyezkedésük szerint 3 csoportra osztottuk : 1. Élénk vörös, közepükön csillogó, gyöngyszemhez hasonlítható, közvetlen a membrana limitans interna alatt elhelyezkedő, fél papilla nagyságot is elérő vérzések (1. kép). Ez a megjelenési forma a retinalis vérzések 23,3%-át tette ki. 39
