Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
Pavlov eszméinek szemészeti jelentősége Irta : A. A. Kolen 'prof. (Moszkva) A Vesztnyik Oftalmologiji, XXX. 1951—1—5. számából. (Az Orvostudományi Dokumentációs Központ anyagából) Az orvosi szakirodalomban és a napisajtóban nemrég vita indult meg a nagy Pavlov eszmei hagyatékának továbbfejlesztéséről. Kitűnt, hogy ezt a hagyatékot - amelynek az élettan, a kórtan és általában az orvostudomány terén folyó tudományos munka alapjául kell szolgálnia, Pavlov halála után nem hasznosítottuk kellő mértékben. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Pavlov eszméit megbocsáthatatlanul gyöngén aknáztuk ki a gyakorlati orvostudományban, így a szemészetben is. Ezt a lehetetlen helyzetet még kevésbbé tűrhetjük a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és Orvostudományi Akadémiájának 1950. június 2-ától július 4-éig lefolyt együttes ülése után. K. M. Bikovnak és A. G. Ivanov-Szmolenszkijn&k ott elhangzott beszámolói és az ezek nyomán kialakult széleskörű vita teljes egészükben meghatározták azokat a feladatokat, amelyeket Pavlov eszmei hagyatékának általában az orvostudomány és különösen a szemészet terén való hasznosítása tekintetében meg kell oldanunk. Ivan Petrovits Pavlov Sz. P. Botkin klinikáján a részére szervezett laboratóriumban kezdte el élettani kutatásait. így az élettant már működésének kezdetén szorosan összekapcsolta az orvostudománnyal. 10 évig dolgozott ezen a téren és megteremtette a pavlovi új materialista élettant, mely felöleli a szervezet minden részének működését és meghatározza a központi idegrendszer vezető szerepét a szervezet normális és kóros állapotában egyaránt. Ezután visszatért a klinikai munkához és az elmekórtani klinikán az ú. n. pszichés betegségek elemzésével foglalkozott. Ezt az elemzést ő a központi idegrendszer működésének általa megállapított szempontja szerint végezte s ezek eredményekén egyes lelki betegségek élettani magyarázata mellett némely elmebaj gyógyítására új, szerfölött hatásos módszereket javasolt. Pavlov a következőket mondotta annak az orvosnak a szerepéről, aki tevékenységében az élettan eredményével számol : »Ha az orvos a valóságban és méginkább eszmeileg az emberi szervezet mechanikusa, úgy minden új élettani felfedezés feltétlenül öregbíti hatalmát az emberi szervezet fölött, hogy ezt megóvja és javítsa.«* Tökéletesen világos, hogy Pavlov e felfogásának a szemészet terén, a gyakorlati munkában is vezető szerepe kell hogy legyen. 0 a központi idegrendszer működésének vizsgálatában a feltételes reflexek módszeréből indult ki, — az új pavlovi élettannak ebből a hatalmas vívmányából, mely lehetővé tette, hogv a nagyagykéregben lejátszódó valamennyi folyamatot materialista világnézeti alapra helvezze. A látószerv sok működési jelensége viszont éppen feltételes reflexként mutatkozik. Világos tehát, hogy a pavlovi eszmék és kijelentések, a mi szakmánkhoz való alkalmazási szempontjából. feltétlenül konkretizálásra szorulnak. /. P. Pavlov : 40 év kísérleti tapasztalatai. Lengiz, Moszkva, 1932. 78. old. 1 Szemészet i
