Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
A pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató: Boros Béla dr. egyet. ny. r. tanár) Agykárosodott egynapos újszülött szemlelete Irta: Boros Béla dr. Míg a csecsemő- és gyermekgyógyászati gyakorlatban gyakran fordulnak elő olyan közlések, melyek a szüléssel összefüggő agyi károsodásra hívják fel a figyelmet, addig a szemészeti irodalomban a kérdés meglehetősen elhanyagoltnak látszik. Ennek oka az, hogy közvetlenül a születés után csak a kifejezetten károsodott csecsemő kerül intézetbe, ezért az észlelések száma kevés. Amennyiben a szülőintézetek anyagának rendszeres átvizsgálása megtörténne, kevésbbé feltűnő esetek sem kerülnék el a figyelmet. A szülési traumával kapcsolatos szemsérülések — eltekintve a szemhéjakon, a szaruhártyán, a szemizmokon észlelt külső károsodásoktól — többnyire ideghártyavérzések szoktak lenni. Küsterer volt az első, aki újszülötteknél ideghártyavérzést. észlelt. Az utóbbi időben Kaerry, Schleich, Burnst. Ehrenfest, Richmann, Péhn, Bonamour, Vancea munkái jelentek meg, melyekben a retinalis vérzések előfordulási arányát változónak látjuk. Paul normális szülésnél 20%-ban, Vancea 11,8%-ban találtak vérzést az ideghártyán. Pathologiás szülésnél Paul anyagában 50%-ig emelkedik az előfordulás. A szülési komplikációkkal mint pl. farfekvés, köldökzsinórnak a magzat nyaka köré való csavarodásával igen magas százalékszámokat találtunk (86%). A fájási tevékenység időtartamának is nagy jelentősége van. Míg pl. 6 órás fájás mellett 28%, 30 órás és ennél több ideig tartó fájások mellett 100%-ban fordult elő retinalis vérzés (Spencer). Sicherer és Stumpf azt állítják, hogy minél könnyebb súlyú az újszülött, annál gyakoribb a vérzés, 2500 gr alatt 50%, 3500 g-tól 4000 g-ig csak 9% lenne az előfordulási arány. Magam a pécsi Gyermekklinikán ápolt 90 újszülöttnél végzett vizsgálat alapján 5,4%-ban találtam retinalis vérzést. A vérzések általában pontszernek és valamivel nagyobbak voltak, átlag 8*—10 nap alatt eltűntek. Érdemesnek tartom ismertetni egyik észlelésemet, mely mint szülési traumával összefüggő, eddig az irodalomban nem közölt lelet érdemel figyelmet. Egynapos újszülött, magzatvíz aspiratio, intrauterin asphyxia, pneumonia és agyi károsodás miatt került klinikai ápolás alá. Egy nap múlva septicus tünetek között exitált. A halál előtt végzett szemvizsgálat alkalmával a szemek külsőleg épek, normális fejlettségüek voltak, a szaruhártya felszíne mindkét oldalt szurkait, állománya enyhén borús. Mindkét szemfenéken nagy, többnyire praeretinalis vérzések, kiterjedt fehéres gócok, itt-ott lapos retinaleválás voltak láthatók. A látóidegfők vértartalma fokozott, a vénák teltek voltak. A szülés lefolyásának körülményeit megérdeklődve megtudtuk, hogy az anya elhúzódó szülés és fájásgyengesége miatt fájásfokozókat kapott, melyek hatására a méhizomzat, a szülészek szerint egészen szokatlan módon tetanikus görcsös állapotba jutott. A görcs oldódása alatt született meg a normális fejlettségű magzat, rendes mechanismus szerint. Kórboncolási lelet: Gócos tüdőgyulladás, tentorium szakadás, vérzés az agykamrákban, a lágyburkok véres beszűrődése és az agy kompressiója. Az eltávolított jobb szemgolyó szövettani lelete: A cornealis epithel helyenként kifoszlott, Bowmann-hártya szakadozott, a cornea saját állománya rendes sejttartalmú, helyenként halványan festődő. Az endothel lefoszlott. Az irisstromában vérbő erek, egyébként eltérés nincs. A sugártest erősen vérbő, sok szabadon levő vörösvértest, főleg a sugárnyúlványokon. Az érhártya kötőszövete rendes vastagságú, erei helyenként duzzadásig vérteltek, másutt a vénák és artériák üresek, úgyhogy a véreloszlás változó. Sok szabad vörösvértest. A retina több helyen laposan levált, alatta a hátsó pólus táján savó és kevés vér. A látóidegfő Szomszédságában redőképződés. A retina egyébként normális rétegzettségű, a látóidegfő szomszéd-36
