Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
.4 Fővárosi Uzsoki-vtcai kórház és a »Sárvári« poliklinika közleménye. Histamin hatása a szemfeszülésre Irta : Farkas Károly dr. és Vermes Etty dr. A glaukoma pathogenesise még ma is megoldatlan kérdés. A probléma megoldásához figyelemre méltó adatokat szolgáltattak Kiss í’.-nek a szem vérkeringésére vonatkozó újabb megállapításai. Kiss prof. feltételzi, hogy a plexus ciliaris a vese rediffusiós rendszerével analógiába állítható és így jelentős szerepet játszhat a csarnokvíz forgalomban. Ezen adatok, továbbá annak ismeretében, hogy heveny glaukomás rohamban hirtelen fellépő vérkeringési zavar (congesti, pangás) keletkezik, felvetődik az a kérdés, hogv a heveny glaukomás roham pathomechanismusában nem szerepelnek-e helyi keringésszabályozó apparátusok, shuntök? Számos analogia utal arra. hogy perifériás nedvelválasztásban (nyál, izzadság, vizelet stb.) az arterio-venosus anasztomosisoknak döntő szerepe van. Tudjuk azt is. hogy ezeknek a perifériás keringésszabályozó berendezéseknek szabályozásában a histaminnak és adrenalinnak jelentős szerepe van. Már most feltételezve, hogy a csarnokvíztermelésben és elvezetésben is szerepelhetnek intraokularis keringés szabályozások, továbbá feltételezve, hogy a glaukoma kialakulásában a csarnokvíztermelésnek és elvezetésnek jelentős szerepe lehet, megvizsgáltuk histamin, illetőleg a Truétaék által alkalmazott tourniquet hatását az intraokularis nyomásra. A histamint azért választottuk, mert tudjuk, hogy a keringésszabályozó berendezéseket befolyásolja és egyikünknek (Farkas K.) sikerült is histaminnal az ú. n. Trueta-vesériek megfelelő veseelváltozást előidézni. A tourniquetet azért alkalmaztuk, mert Farkas kísérleteiből kiderült, hogy ennek hatása tulajdonképpen histaminhatás, a szövetroncsolás kapcsán II-anyagok szabadulnak fel. Kísérleteinkhez nyulat és kutyát használtunk. A nyúl szemnyomása, többszöri mérés alapján 17—23 Hg mm. Az intraocularis nyomás (T) akár coacin érzéstelenítés után, akár narcosisban egyaránt jól mérhető. (A tonometert nem corrigáltuk és így a számok csak relatív értékek.) Aetherrel bódított nvulaknál a histaminhatást nem vizsgálhattuk, mert az állatok a. legminimálisabb histamin beadása után már elpusztultak. ]. sz. kísérlet. Két kg-os nyúl. A kísérlet előtt T : 17 Hg. mm 0-5 mg. Richter-f. histamin i. v beadása közben a T. 40 Hg. mm-re emelkedett és kb. 10 percig ezen a szinten maradt, majd fokoza. tosan süllyedt a kiindulási értékre. E kísérletet több állaton, azonos feltételek mellett megismételtük és mindég azonos eredményt kaptunk. A histamin hatás localisatiójára i. v. és i. ocularisan hígított tust adtunk, amire Hahn kísérleteiben már példát találtunk. 2. sz. kísérlet. 2 kg-os, albino nyúl elülső szemcsamokába tust fecskendeztünk, majd 0,5 mg histamin i. v. beadsáa után másik szembe is azonos mennyiségű tust juttattunk. A szövettanilag feldolgozott bulbusokban a tus tárolás a plexus ciliaris környékén és az irisben is kimutatható volt, mindkét helyen egyrészt az erek endotheljében, másrészt a stroma nyúlvános, reticulum-sejtjeiben. 3. sz. kísérlet. 2-5 kg-os nyúlnak 0-6 mg histamint adtunk i. v. és közvetlen utána ugyancsak intra v. 5 ccm húszszorosra hígított tust. Az enuclealt bulbusokban a tusszemcséket hasonló elhelyezkedésben csak kisebb mennyiségben találtuk. Mind ebben, mind az előbbi kísérletben feltűnt a feldolgozott szemekben a plexus ciliaris, de főként a processus ciliarisok ereinek nagymértékű kitágulása. 4. sz. kísérletben más vérnyomás csökkenthető, értágító szer hatását vizsgáltuk és e célból 4%-os Nátrium nitrosumból 0-25 ccm-t adtunk 2 kg-os nyúlnak. A T. 19 Hg. mm-ről 26 mm-re -emelkedett, tehát a T fokozódás távolról sem olyan mértékű, mint histamin után. 5. sz. kísérletben a histamin antagonistáinak hatását vizsgáltuk. Ismeretes, hogy 1°/VS Tonogenre az emberi szem nyomása csökkenhet. Ezt a hatást histaminozott állatok szemén is 27
