Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 3. szám
lenni; erre az antibiotikumok által nyújtott nagy segítség bátorít fel. Elveszettnek hitt szemeket sikerül néha megmenteni. Olykor rajtunk kívül álló körülmények segítenek hozzá. Pl. egy mindkét szemén sérült betegünk kollabált szemét beleegyezés hiányában nem távolítottuk el; a másik enyhébben sérült szemében csak egy kisebb, a sugártesten áthatolt i. t. volt. Végeredményben már enukleacióra ítélt szemén eléggé hasznavehetó látása lett s a másik endophthalmitisben megvakult és el kellett távolítanunk. A primaer enukleaciók 75%-át kiterjedt sérülés okozta collapsus bulbi miatt végeztük. Egy gyermeken endopthalmitis miatt végzett enukleacioután meninigitis lépettfel. Tetanus egy esetbensem fordult elő. A sympathias opthalmia esetekről (6 beteg) külön közlemény (Radnot prof.) számol be. Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy az áthatoló sérülés miatt megvakultak száma az elmúlt iy2 év során fokozatosan csökkent és egyre többen gyógyulnak 5/20-nál jobb látással (13. ábra). Ez a javulás időben egybeesik a penicillinnek egyre kiterjedtebb alkalmazásával és szinte párhuzamosan követi az adagolás módjának tökéletesedését. Az áthatoló sérülésekről szóló beszámolónk nem lenne teljes, ha a Rtg.-lokalizaciós eljárásokról rövid összehasonlító és értékelő ismertetést nem adnánk. A szembe jutott i. t. esetén a követendő eljárást — amint láttuk — elsősorban az i. t. intraokuláris helyzete szabja meg. 1890 óta a Rtg. árnyékot adó i. t.-ek lokalizációjára a Rtg. sugarakat használják. Tekintettel a lokalizáció fontosságára, az ajánlott eljárások száma igen nagy. Az alkalmazandó eljárás kiválasztásában Rtg. laboratoriummal rendelkező szemészeti osztályt a következő szempontok vezethetnek. 1. Az eljárás eredménye legyen a lehető legmegbízhatóbb. Ez függvénye a minél egyszerűbb és gyorsabb beállításnak, amelyben a betegnek lehetőleg kevés és csupán passzív szerep jut. A pontosság függ még továbbá az eredmény egyszerű és kevés hibaforrást rejtő kiszámításától. 2. A sérült szemet lehetőleg ne kelljen érinteni. 3. Az eredmény legyen az operatőr számára könnyen érzékelhető. A pontosság tekintetében a geometriai és a kontakt-kagylós eljárások kb. egy szinten állnak. Mindkét eljárásnak az a hátránya, hogy tekintettel a szemgolyók különböző nagyságára, a szem hátsó pólusán elhelyezkedő i. t.-et nem tudjuk pontosan lokalizálni. Ha azonban a pontosság függvényeit vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk* hogy a legelterjedtebb kontakt-kagylós eljárásnak, a Comberg-ié\e lokalizációnak, amelyet klinikánkon régebben alkalmaztunk, a következő hibaforrásai lehetnek. Le kell mérni a beteg gammaszögét, pupillatávolságát, a betegről egyik helyzetben bitemporalis,másik helyzetben posteroanterior felvételt kell készíteni.beállítva ezeket a gammaszög felhasználásával. Le kell mérni továbbá a fókusz és a lemez közti távolságokat. Tehát a mérések négy helyen, a beállítás két helyen tévedhet. A sérült szemre kontaktkagylót helyezni nem minden esetben veszélytelen és a kagyló félrecsúszhat, ami a hetedik hibaforrást adja. Az eredmény kiszámítása egyszerű, ámbár a sutura zygomaticotemporalis vonallal való összekötése szintén hibaforrásul szolgálhat. Az eredményt ezen eljárás csak két vetületiben adja meg, viszont az előlnézetben a meridionális megjelölés az érzékelhetőség szempontjából kétségtelenül előnyös. A geometriai eljárások közül a legelterjedtebb a Sweet-f. lokalizáció. A pontosság függvényeit vizsgálva, a következőket állapíthatjuk meg: a felvétel egy testhelyzetben, egy beállítással történik. Közben a szemet, amely gyakran fénykerülő, meg kell világítani, ami hibaforrás. A beteg a nem sérült szemével egy, a szemtől 20 cm-re fekvő tükörben fixálja a saját szemét; ez adja az individuálisán különböző konvergencia miatt a második hibaforrást. A két felvétel közt minimálisan is 10—15 másodperc telik el, eközben a beteg a szemét elmozdíthatja, ez a harmadik hibaforrás. Az eredménynek a Rtg-filmről a sémára való átvitele koordinata-hálózattal történik, ez gyakorlatilag 116
