Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
maztam, amikor szövődményre lehetett számítani. Néhány esetben Papolczy szerint jártam el. Látva mindkét varrat előnyét és hátrányát, kézenfekvő volt a két eljárás kombinálása olyan módon, hogy mindkettőből megtartottam az előnyöst és elhagytam a hátrányost. A varratot beoltom XII óránál a limbustól 1 mm-re, majd lebenyt kanyarítok ki a varrat felett 5—7 mm-rel kezdve, amely X, illetőleg II óránál végződik szorosan a limbusban. A lebenyt felfejtem a limbusig, majd a varratot arra az oldalra és úgy hurkolom ki, hogy a késnek útban ne legyen. Felül a limbustájékot gondosan letisztítjuk a kötőszövetes szálaktól. Ezután következik a sebkészítés. (A subconjunctivalis injectiót elhagytam, mert nem könnyíti meg a lebeny készítését, viszont feleslegesen duzzasztja azt.) Múlt év decemberétől a szegedi szemklinikán és a hódmezővásárhelyi kórház szemészeti osztályán rendszeresen ilyen módon végeztük a hályogseb varrását. így a varrat csomózásakor a kötőljártya és a hálvogseb szélei az eredeti helyükre kerülnek és a nyitott szemen való hosszas manipuláció is elesik. Összehasonlítva a varrott és nem varrott seb gyógyulását, az a benyomásunk, hogy varrat esetén általában váladékosabbak és belöveltebbek a szemek a gyógyulás ideje alatt. Ez részben a varrat jelenlétével, részben azzal magyarázható, hogy a G-raefe-kés simábban szabja ki a lebenyt, mint az olló és a felfejtés. A legjobban elhelyezett varrat sem akadályozza meg a seb kisebb szétállását és gyakran feltűnően soká duzzadt a lebeny. Nem akadályozza meg a szivárványhártyának a sebbe való fokozatos behúzódását sem, főleg XI és II óra tájban és ez ellen a varrat két oldalán végzett gyöki kimetszés sem biztosít, mert ha ritkán is, de előfordul XII óránál is éppen a varrat és a gyöki coloboma helyén. Azt hiszem, hogy ha valaki nagy és egységes anyagon tenné meg az összehasonlítást, akkor az derülne ki, hogy a sebgyógyulásnak ezek a kisebb jelentőségű rendellenességei varrat nélkül sem gyakoribbak. Ez azzal lenne magyarázható, hogy a varrat végül is csak a kötőhártyát fogja össze a sclerával és a harántirányban beoltott varrat — bármennyire is el akarjuk kerülni — kis ráncba fogja a kötőhártyát és ezáltal akadályozva annak letapadását, lehetővé teszi, hogy az első napokban rés álljon fenn a kötőhártya és a hálvogseb között. Rámutatva a hibákra, felmerül a kérdés, hogy ezek után mégis mi indokolja a varratot és a műtét idejének velejáró meghosszabbítását? A varrat megvédi a szemet a súlyos következményekkel járó nagy sebrepedéstől; ilyet ezeknél a varratoknál egyet sem láttunk. Sebfertőzés nem fordul elő. (Egyébként azok is, akik csak a szövődménnyel fenyegető esetekben alkalmazzák a varratot, ismerik a varrat csomózásával együttjáró megnyugtató érzést.) Az elmondottakat abban foglalom össze, hogy mind az Imre-, mind a Papolczyféle varrat jó, de a kettőnek a kombinációja észszerű és még jobb. Teljesen megelégedve azonban egyikkel sem lehetünk és bizonyosan Imre József szellemében járok el. amikor rámutatok a hibáikra azért, hogy ezeknél ideálisabb megoldásra törekedjünk. Összefoglalás Az Imre-féle és a Papolczy-féle hályogsebvarrat kombinálását javasolja úgy, hogy mindkettőből megmaradjon, ami előnyös és elmaradjon a hátrányos. 94
