Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
ingerküszöbei együtt haladnak a suifamid vérszinttel, együtt érve el a csúcspontjukat, és egyidejűleg lezuhanva a kúra befejezése után. — H. M. esetében a kúra befejeztekor a vérszint meredeken leesett és a fényérzékenység is párhuzamosan megjavult. — Negatívnak bizonyultak e methodikával magas (8 mg%) vérszint ellenére azok az esetek, ahol a hatás a centrális zónára korlátozott volt. Hasonlóan a naponta végzett zónaadaptometriás vizsgálatok (4 eset) is szépen mutatták, hogy a sulfamidkúra folyamán napról-napra hogyan csökken és a kúra befejezése után hogyan nő a retina különböző zónáinak fényérzékenysége (5 ábra ; a vizsgálat napja és az aznapi suifamid vérszint bekeretezve az 5. a—g ábrák ba.1 alsó szögletében). Látszik, hogy a hatás reversibilis, de a funkciók csak lassan érik el a suifamid előtti szintet. Hogy a tömegadaptometriás methodikával a restitutio előbb következik be. azt csak úgy tudjuk magyarázni, hogy az utóbbi methodika már restitutiót jelez, mihelyt az valamelyik zónában már bekövetkezett. A hatás minden bizonnyal nem, vagy nem csak a photoreceptorok photochemiai folyamatainak közvetlen befolyásolása útján jön létre, amit bizonyít az is, hogy az adaptációs hatás az esetek nagyobb részében a »vezetési hatás« jellemvonásait mutatja. A szemtükörrel is látható súlyos suifamid ártalmak szemfenéki képe, valamint az a tény, hogy suifamid hatására az angioskotomák megkisebbednek (15), arra mutat, hogy árhatással állunk szemben. Az angioskotomák megkisebbedését úgy magyarázzák, hogy a sulfamidok hatására az érkörüli nyirokrések keskenyebbek lesznek. Valószínű, hogy ez az érfalak sulfamidokozta permeabilitáscsökkenésének következménye. Ez utóbbi az ingerületvezető részek táplálkozását és így a retina fényérzékenységét rontja. A sulfamidok érfaltömítő hatását Lazarjev (13) kísérlettel bizonyította : nyulak fülét 3 percig 53° C hőmérsékletű vízbe mártva, a keletkező duzzanat kisebb mértékű akkor, ha az állatok lg/kg sulfamidot kaptak. Tekintve, hogy a sulfamidkúra kapcsán a maculatáj átmeneti funkcionális ártalma majdnem sohasem maradt el, vizsgálatainkból a következő gyakorlati következtetéseket kell levonni : 1. A sulfamidtherapia csak a szigorúan értelmezett klinikai szükségesség által megszabott esetekben és adagolásban történjék. 2. Sulfamidkúra kapcsán a látáspanaszok különös figyelmet igényelnek. 3. A közlekedésben foglalkoztatott egyének ambulanter végzett sulfamidkúrájuk tartamára az éjszakai szolgálatból kizárandók. összefoglalás A sulfamidok majdnem minden esetben csökkentik a fényérzékenységet, a legkifejezettebben a centrális zónában. E hatás jellemvonásai az esetek nagyobb részében az ingerületvezetés károsodására, ritkábban photoreceptor-ái-talomra utalnak ; ez utóbbi előfordulása arra mutat, hogy az ártalom támadáspontja a retina és nem a látóideg. E hatás a kúra folyamán fokozódik, kisebb-nagyobb késéssel követi a vérszulfamidszintet és bár reversibilis. mégis sulfamidkúrákkal kapcsolatosan figyelembe veendő. Irodalom 1. Alvaro (írod. áttekintés) : Arch. Ophth. 29, 615. (1943). - - 2. Baker: Virginia M. Monthly 67, 562. (1940.) cit. Alvaro. — 3. Bratton—Marshall: I. Biol. Cliein. 128, 537. (1939).— 4. Bury: JAMA 109, 1007. (1937). — 5. Carrot—Oudot: Rev. d’oto-neuro-ophth. 1949. 21/3.180. ref. Zentralblatt f. Ophth. — 6. FaUica: Boll. Ocul. 19, 552. (1940.) ref. Zentralbl. f. Ophth. — 7. Goar: Am. I. Ophth. 25. (1942.) cit. Alvaro. — 8. Guerra : Ann. bras, de oft. 1. 478. (1942.) cit. Alvaro. — 9. Herrmann—Spellherg: Illinois M. I. 75. 366. (1939 cit. Alvaro.) — 10. Imre: Szemészet VI. 1—2, 41. (1943).—• 11. Kakán: Ophthalmologica 1950. 119, 204. — 12. Kakán: Szemészet, 1950/3, 188. — 13. Lazarjev: Nikolajey Farm. 1948, 313. — 14. Mandelbaum: Arch. Ophth. 26, 203. (1941). — 15. Rosenthal: Arch. Ophth. 22, 73. (1939). — 16. Slaughter: I. of. Laborat, and Clin. Med. 1946. 31/9, 987. — 17. Valdeavellano: Rev. Med. Peruana 11. (1939). 89
