Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
16 esetben 4 napon keresztül szedett 3 1 g, 4 esetben 3 napon keresztül szedett 4x1 g sulfathiazolból állt. Ez utóbbi esetekben, valamint a később tárgyalandó »tömegadaptométerrel« vizsgált esetekben az adaptáció vizsgálata a kúra folyamán és annak befejezése után naponta történt, és ugyanazon napokon a vér sulfamid-tar-20 eset ingerküszöbeinek középértékei sulfamid előtt pere talmanák meghatározása Bratton és Marshall szerint (3). A vizsgáltak legnagyobb részben trachoma miatt klinikánkra felvett, egyébként egészséges egyének voltak. A 20 eset közül csupán 2 esetben volt a paracentralis és perifériás zónában nagyobb a fényérzékenység — voltak alacsonyabbak az ingerküszöbök —• a sulfamidkúra utolsó napján, mint kúra előtt; e különbségek azonban az égjük esetben nem érték el, a másik esetben alig (0.1 log., értékkel) haladták meg a mérési hibák mértékét (0.2 log. érték). A centrális zóna fényérzékenysége azonban ezekben az esetekben sem javult. Az összes többi 18 esetben a sulfamidkúra utolsó napján a fényérzékenység értékelhetően kisebb volt, mint amiak megkezdése előtt. E fényérzékenységcsökkenés kétféle: egy gyakoribb P. S. adaptáció görbéi sulfamid előtt a sulfamid kúra utolsó napján (13 eset) és egj^ ritkább (5 eset) typust követett. A gyakoribb typus vonásai egyben jól kibontakoznak a vizsgált 20 eset sulfamid előtti, ill. a sulfamidkúra utolsó napján mért ingerküszöbeinek számtani középértékeit ábrázoló görbéken, azért e középértékgörbéket ismertetjük (1. ábra). A centrális zónagörbe átlagban 1.1 log. értékkel, a paracentralis 0.6 log. értékkel, a perifériás 0.7 log. értékkel végződik magasabban a sulfamidkúra utolsó napján, mint annak megkezdése előtt, ami más szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy 12 g sulfamid szedésének hatására 20 perces sötétben tartózkodás után a látótér központi részének 12-szer, a paracentralis részének 4-szer, a perifériájának 5-ször lesz kisebb a fényérzékenysége. A csap és pálcikarészből álló paracentralis és perifériás görbe alakja, photochromatikus intervalluma, megtöretésének időpontja stb. azonban nem változott, csupán a görbe mintegy önmagával párhuzamosan felfelé eltolódott; az eltolódás a csap- és a pálcikarészen ugyanannyi. Ugyanez jellemző az egyes esetekben észlelt adaptációváltozás gyakoribb tvpusára (5. ábra). Az adaptáció-görbéknek ilyen alakper.-86
