Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
Bár az iris izomelemeinek kérdését illetőleg vannak, akik a musculus dilatátor létezését vitatják, nem lehet kétséges, hogy mechanikai hatásából és pharmacologiai viselkedéséből annak jelenlétére lehet következtetni. A dilatátor felépítésében epithelialis vonásokat mutat, 1/500 mm vastag hártya s szorosan a pigmentréteg epithelje előtt fekszik (Bruch-membran) és radier irányú rostokat képez. A sphincter húszszor vastagabb izom. A dilatátor létezését még a legújabb időben Langworthy (1943) is kétségbe vonja és a pupillomotorikában szereplő sympathicus-ingereket, valamint azok kikapcsolását az iris érhálózat vérteltségi állapotváltozásaival hozza összefüggésbe. A dilatátor csak a tonicus hátteret adja a pupillo-motoricához, a fontosabb szerepet a sphincter tölti be. A két antagonista irisizom coordinatiójában lévő probléma az a tulajdonképeni kérdés, melyre jelen vizsgálataink is irányulnak. Éppen ezért, mielőtt a kísérleti rész ismertetésére rátérnénk, szükséges beszélni arról az elképzelt meehanismusról, mely a sympathicus idegingerület átvitelére vonatkozik. Elliot már 1904-ben gondolt arra, hogy a sympathicus idegingerület adrenalinfelszabadulást okozhat, ezzel a chemiai idegingerületátvitel gondolatát vetette fel és megállapítása első lépés volt a neuro-humoralis idegingerületátvitel később kidolgozott elmélete felé. A gondolatot Loewi az accelerans és vagusanyag felfedezésével fejlesztette tovább (1921). Cannon és Uridil a splanchnicus izgatásával' ugyancsak a sympathicus-anyag létezését bizonyították. Igen fontos volt az elmélet továbbfejlesztésére az a felfedezés, hogy a sima izomsejteknek csak egy részét látják el vegetativ idegek (Schlüsselzellen), Stökr ezen megállapítása arra késztette a kutatókat, hogy a többi effektor sejtre való ingerületátvitelnél valamilyen közvetítő anyag szerepét kutassák. Ennek a mediatoranyagnak chemiai tisztázása Cannon és Bacq nevéhez fűződik, az általuk kimutatott anyag sympathinnak felel meg. Cannm és Rosenblueth szerint a sympathin az adrenalinnal nem azonos, egy gátló és egy serkentő változata van. Maga a sympathin nem azonos a mediatorral, mert az effektor-sejtben keletkezik a mediator-anyag és a sejt részéről adott valamely anyagból. Bacq a sympathin - kérdésben munkatársaival szemben áll. a sympathint az adrenalinnal tartja azonosnak. A kérdés további tisztázására jelentős lépés volt Feldberg, Kibjakow. Minz, Chang és Gaddum felfedezése, akik a chemiai átvitel helyéül a ganglionokat jelölték meg, ahol acetylcholin keletkezik. Különösen Dale hangsúlyozta, hogy minden preganglionáris rost cholinergiás. azaz a synapticus-átvitel acetylcholin útján történik. A sympathicus-rost is csak a ganglion után sympathicus természetű. Vannak kivételes esetek, amikor postganglionáris cholinergiás rostok vegyülhetnek a sympathicusideghez (Membrana nictitans és izzadságmirigyek). Bacq-пак köszönhető végső fokon annak tisztázása, hogy a sympathicus impulsus chemiai mediatora az adrenalin (linksz- Adrenalin). Ahol az adrenalin és a sympathicus-hatás között különbségek mutatkoznak, ott a sympathicus-rostokhoz cholinergiás rostok keveredtek. A vérben és csarnokvízben sympathicus-ingerlés után található serkentő anyag a sympathinnak, az adrenalinnak egy oxidatiós terméke (adrenoxin), mely százszor erősebb mydriaticum, mint az adrenalin. Miután az adrenalin oxidatiós útjai még nem tisztázottak, az adrenoxint chemiailag még nem ismerjük közelebbről. Abban a körülményben, hogy megismertünk olyan anyagot, amely a sympathicust gátolja, megvan az alapja Poos álláspontjának, mely szerint az iris záróizmában gátló sympathicus-rostok vannak és feltételezhető, hogy a gátló sympathicus-anyag e végeken fejti ki hatását. Az adrenoxin kérdésében Bacq álláspontját később Cannon és Rosenblueth is elfogadták. Ha a sympathicus-idegingerület neuro-humoralis elméletében az eredeti fogalmazástól ma már van is eltérés, annyi bizonyos, hogy a sympathicus-rendszer messzemenően humoral-secretiós systema. Ezt bizonyítja az, hogy a centrális vegetativ centrumokban, különösen a nucleus paraventricularis, a nucleus supraopticus és a hypothalamusban Gaupp szerint a cervicalis ganglionsejtekben is kolloid sejtek van-60
