Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám
Össze foglalás Az érhártya vérkeringésének szabályozását a legújabb anatómiai, szövettani megismerések alapján minden valószínűség szerint, legnagyobb mértékben az aequator mögötti közép- és nagyarteriák falában levő epitheloid izomsejtek és a vena vorticosa ágain található bulbiculusok végzik. Irodalom 1. Ascher : Am. J. О. 25. 1942. — 2. Goldmann : Opthalmologica 111. 1946. — 3. Ascher— Spurgeon : Am. J. О. Part. II. 1949. — 4. Goldmann : Ophthalmologica, Brückner's Heft, 1949. — 5. Kiss : Ophthalmologica 106. 1943. — 6. Kiss—Orbán : Szemészet 2. 1950. — 7. Loewenstein : Am. J. 0. 32. 1949. — 8. Schumacher : Z. mikr. anat. Forrsch. 43. 1938. — 9. Szentágothai : Szóbeli közlés. — 10. Krompecher : Anat. Anz. 75. 1932. — 11. Watzka : Z. mikr. anat. Forsch. 39. 1936. — 12. Bailey : Am. J. Path. 11. 1935. — 13. Masson : Les glomus neuro-vasculaires Paris 1937. —- 14. Woerner : Inaug. Dissem. 1936. Tübingen. — 15. Schaly : Hiss. Groningen 1926. — 16. Leber : Graefe-Saemisch II. 1903. — 17. Spanner : Kl. Wsch. 16. 1937. — 18. Clara : Zbl. Chir. 64. 1937. — 19. Clara: Die arterio-venösen Anastomosen. A. Barth 1939. — 20. Gibbs—Szelóczey : Arch, exper. Path. 168. 1932. Др. T. Орбан: РЕГУЛИРОВАНИЕ КРОВООБРАЩЕНИЯ В СОСУДИСТОЙ ОБОЛОЧКЕ. Регулирование кровообращения в сосудистой оболочке по новейшим анатомическим и гистологическим данным производят эпителоидные мускульные клетки, которые находятся в стенах средних и больших артерий, расположенных за экватором, и бульбикулусы, находящиеся на ветках вены вортикозы. La regulation de la circulation du sang dans la choroide En vertu des eonnaissances anatomiques et histologiques les plus récentes, la regulation de la circulation de sang de la choroide est probablement effectuée en plus grande mesure par les cellules musculaires épithéloides des parois des artéres grandes et moyennes derriere l’aequator et les bulbicules qui se trouvent sur les rameaux de la vena vorticosa. Újabb adatok a keratitis disciformis tünettanához és therapiájához * Irta : Palich-Szántó Oltja ár. A keratitis disciformis (K. D.) a ritkábban előforduló szembetegségekhez tartozik. Klinikai képe ennek megfelelően sok érdekességet nyújt és minden eset pontos észlelése nagy jelentőséggel bír. Magának a megbetegedésnek diagnosztikája, különösen a kifejezettebb esetekben, nem jelent különösebb nehézséget. Annál fontosabb azonban a pathogenesis helyes értelmezése, mert csakis ily módon tudjuk a kórkép fellépését megelőzni. Ezen momentum a K. D. súlyos és nagy károkat okozó jelentőségében áll. Egy hetekig, sőt hónapokig elhúzódó, igen fájdalmas gyulladás, mely a szaruhártya központi részében, annak mélyebb rétegeiben jelentkezik és sűrű, vaskos homályok hátrahagyásával, tehát a látásélesség nagyfokú megromlásával gyógyul, behatóan kell hogy foglalkoztasson mindenkit. Különösen akkor áll ez fenn, ha — mint a K. D. esetében — a betegség secundaer módon jelentkezik, tehát egy másik, primaer folyamat következményének tekinthető s ez utóbbinak megfelelő kezelése által fellépésében megakadályozható. * A centenáris nagygyűlésen 1948. szeptember 11-én tartott előadás. 41
