Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám
A pécsi Tudományegyetem Szemklinikájának közleménye. (Igazgató : Boros Béla dr. egyet. ny. r. tanár) A szemtuberculosis D2-vitaminkezeléséhez, különös tekintettel a bőr érzékenységének változására Irta : Boros Béla dr. és Agg Zoltán dr. A szem tuberculoticus fertőzésen alapuló gyulladásainak kezelésére a chemotherapeuticumok nagyobb számban állanak rendelkezésre, melyeknek antituberculoticus, ill. tuberculo-staticus hatása kísérletileg is igazolt. Saját tapasztalatainkon és egyéb közléseken keresztül ítélve mégis azt kell mondanunk, hogy a velük elért eredmények még pro és kontra vitathatók. Ezen új gyógyszerek sokasága mellett azt hiszem méltánytalanul keveset foglalkozunk a D2-vitamin gyógyhatásúval, melyről ismeretes, hogy egyébként gümőkóros bőrbetegségek kezelésénél jól bevált és tapasztalataink szerint szemtuberculosisban szenvedő betegeinknél is sok esetben jó eredménnyel használható. Nem sokat foglalkoztunk még ennek a gyógyszernek pontos adagolásával, hatásának kiértékelésével olyan mértékben, mint azt megérdemelné. Amióta Windaus a D2-vitamint syntheticus úton előállította és alkalmazása elterjedtebb lett, azóta a tuberculosisbacillusra való hatásának (Raab, Gounelle, Bachet, Simon stb.) vizsgálata után az egész szervezetre gyakorolt hatás vizsgálata felé terelődött a figyelem (Charpy, Nékám, Borota, Saphiro, Wertheimer stb.). Bár a hatásmechanismust még nem sikerült végleg tisztázni, mégis általános az a felfogás, hogy nem annyira a tuberculosisbacillusra magára, hanem inkább az egész szervezetre kifejtett hatásról van szó. Dainov a D2 hatását a szervezeti allergia szempontjából vizsgálta és úgy véli, hogy a histaminnal és acethylcholinnal antagonista hatású. Ezen az alapon vált ismeretessé, hogy a bőr specificus érzékenysége D2-vitamin adagolása alatt váltpzást mutat. (Rajka, Simon, Nékám, Jáksó). Szodoray a D2-vitamin adagolása közben a bőrön szóródásos tüneteket észlelt, amit a szervezeti allergia változásával hoz kapcsolatba. Amikor 1940-ben a Rubrophennel folytattunk megfigyeléseket, felhívtuk a figyelmet a bőr érzékenységének egyidejű változására, rámutatva arra, hogy a szembetegek bőrérzékenysége rubrophen-kezelés alatt dynamikus változást mutat. (Gyógyászat 1940. 5. sz.) Rámutattunk egyben arra is, hogy a készítmény adagolása az egyéni reactiokészség figyelembevételével történhet és hogy a helyi szöveti érzékenység fellángolása is előfordul több esetben Rubrophen-kezelés alatt. A bőrérzékenység vizsgálatára a Groer-féle pathergometriás módszert részesítettük előnyben, mely az aktuális érzékenység megismerésére mélyebb betekintést nyújt, mint a Mantoux-féle bőrpróba és az érzékenység változása ezzel a hibaforrástól mentesebb módszerrel pontosabban, elkülönítésre alkalmas számokban fejezhető ki. Ugyanezen vizsgálatoknál utaltunk arra, hogy a szervezeti érzékenység változásaként a vérképben létrejött buberculo-toxicus eltolódások iránya is útbaigazítást ad a kezelés folytatására vagy teszüntetésére. Dobromiszlov a D2-vitamin adagolása mellett látta a bőrérzékenység változását. Ugyanerről számolt be Dienes és Simon (Orvosi Hetilap, 1950), akik egyenletes adagolás mellett (napi 150.000 E) a bőrérzékenység csökkenését tapasztalták. Korábban mi is megfigyeltük, hogy szemtuberculosisnál a D2-kezeIés alatt 1—1 esetben az izgalmi tünet fokozódott, ami az adagolás beszüntetésére megszűnt. Ebben az időben azonban sablonos adagolást követtünk és megfigyeléseket rendszeresen nem gyűjtöttünk. Dobromiszlov és Dainov közlése nyomán újítottuk fel a D2-kezelést azzal a szándékkal, hogy a bőrérzékenység vizsgálatára alkalmasabb pathergometriás vizsgálatok mellett folytatunk megfigyeléseket. Kezelt eseteink közül csak néhányat emelünk ki : 29