Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám
Dinger10 13-7%-ban, Reiser és Schulte—Tigges11 48-6%-ban találtak tüdőbetegek átvizsgálása során régebben lezajlott gümőkóros folyamatra utaló szemfenéki elváltozásokat. Kiemelik, hogy a betegek látásélessége csaknem teljes volt s így egyik beteg sem vett a szemén észre semmit. Szerintük a szemfenéken észlelt elváltozások abortiv lefolyásúak voltak, továbbá legnagyobbrészt a látóhártya peripheriás részén helyezkedtek el s ezért maradhattak észrevétlenül. Rohrschneider12 már régebben megállapította, hogy a szem tuberculosisa jóindulatú, sokszor abortiv lefolyású akkor, ha a primaer góc aktív stádiumában keletkezik. Míg ha a szem metastasis a primaer góc megnyugvása után támad, sokkal súlyosabb a lefolyása. A BCG oltások előtt végzett tömeges tuberculin-próba derített ki egy további, nekünk szemészeknek is fontos tévedést. E szerint tévesen tudtuk, hogy a gyermekek 90%-a már 14 éves korig átesik gümőkóros fertőzésen, mert több mint a fele csak ezen a koron túl lesz tuberculin-positiv. Tévedés az a régebbi nézet is, hogy a tuberculinreactio a legfiatalabb gyermekkoron túl értéktelen. A 3 évnél fiatalabb gyermekekben csak könnyebb a jelentőségét lemérni: itt nemcsak fertőzést, ill. átvészeltséget jelent, hanem betegséget is, mert a fertőzés óta nem telt el annyi idő, amennyi a teljes gyógyuláshoz szükséges (Steiner13). Régebbi megfigyelések és közlések szerint a látóhártyában igen ritka lenne a tuberculosus elváltozás, mert csak azokat tartották gümőkóros eredetűeknek, melyekben sárjszövetképződéssel járó folyamatot észleltek. Az allergiás kórformák megismerése ezt a nézetünket is megváltoztatta. Meissner14 a chorioretinitis centralis serosa kórképét ismerteti. Jellegzetes rá a maculatájék serosus, cystához hasonló elődomborodása, melyet a látásélesség váltakozó javulása-rosszabbodása kísér. A kimenetele mindig jó, hiányzik az érhártyának a chorioidea tbc.-re jellegzetes hegképződése. Gát és munkatársai 15,16,17 a 'papilloretinitis toxica-t, ili. allergica-1 írják le. érái15 első közlésében az elváltozást tuberculotoxicus eredetűnek tartotta, mert az akkori ilyen eseteit általában súlyos tüdőtbc.-hez társulva észlelte. Két későbbi közlésében16,17 az előbbiekhez teljesen hasonló észleleteit már allergiás eredetűnek véli, mert egészen enyhe tüdőelváltozásokhoz társulva is éppen úgy felfedezte, mint a súlyos, cavernás betegek szemében, sőt igen sokszor a BCG vaccinatio után is. A kórkép lefolyásában 3 stádiumot különböztet meg : 1. a papilla nasalis oldala — és ott a retina is oedemás ; 2. az oedema nagyrészt eltűnt, az értölcsérben a vénák mentén kötőszövetes rostok fejlődnek ; 3. a folyamat lezajlása után a papilla ép, határai élesek, a vénák mentén, főleg az értölcsérben kötőszövetes kötegek észlelhetők. Látásromlás nem marad vissza. Az utóbbi évek folyamán jobban megismerhettük a meningitis basilaris tbc. és a miliaris tbc. kapcsán keletkező szemfenéki elváltozásokat. Ezt a Streptomycin tette lehetővé azáltal, hogy megmentette, vagy megnyujtotta az előbbi betegségben szenvedők életét. A megfigyelések szerint (Debré és munkatársai18 135 eset, Kotljarevszkaja és Dobrogajeva16 75 eset, Illingworth és Wright20 42 eset stb.) a szemfenéki tuberculumokban létrejövő változásokból következtetni lehet a megbetegedés jó- vagy rosszindulatúságára. Ha Str. kezelés alatt a tuberculumok viszonylagosan gyorsan szívódnak fel, a prognosis általában jó. Ha pedig a tuberculumok felszívódása elhúzódó, a prognosis általában rossz. Több közlemény foglalkozik a Parinaud-féle oculo-glandularis syndromával. Többek között Bárdy21, továbbá Garda és Orbaneja22. Gümős fertőzés esetén a syndroma szokásos klinikai képe természetesen csak primaer infectio esetében fejlődhet ki, mert a kötőhártya reinfectiós eredetű tuberculosisa kapcsán nincs nyirokmirigy-duzzanat. Az aetiologia megállapítása terén az elmúlt 10 év semmiféle könnyítést sem hozott számunkra. A kórszármazás kikutatásának nehézsége visszatükröződik az egyes szerzők erre vonatkozó adatainak különbözőségéből is. A statisztikai adatok bőséges felsorolása megtalálható monographiámban23 és rövidebb közleményemben24. A tuberculosus eredet bizonyítására Löwenstein25 ismert közlései után sokat reméltünk a Koch-bacillus vérből való kitenyésztésétől. Az újabb vizsgálatok alapján azonban kiderült (Kurátor*, Neither27, Morax28 stb.), hogy a tbc-s egyének véréből csak elvétve lehet Koch-bacillust kitenyészteni.
