Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám
A változó rezisztenciára vonatkozó eredményeinket a 2. sz. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatból néhány érdekes következtetést vonhatunk le. Elsősorban láthatjuk, hogy vizsgálataink tükörképében az A. sem olyan univerzális antibiotikum, mint azt számos kutató tartotta (10, 12, 13) az E. coli csoport tagjainak és az A. aerogenes törzsek 8%-a, a B. proteus törzseknek mintegy 20%-a, a Ps. aeruginosa törzseknek pedig 40%-a mutatkozott A.-nel szemben ellenállónak. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy in vivo végzett kísérletek alapján (32) megállapították, hogy az A. egymagában nem elégséges a bélbakteriumok számának csökkentéséhez. Szerintük sokkal jobbnak bizonyult a streptomycin és sulfonamid együttes adagolása. Ez arra utal, hogy kevésbbé hatékony gyógyszerek esetén a kombinációtól kedvező eredményeket várhatunk. Figyelemreméltó az A. és penicillin együttes alkalmazásakor fellépő antibiotikum antagonizmus, mely jelenséggel a rendelkezésünkre álló irodalomban nem találkoztunk az A.-nel kapcsolatban. Ez alatt azt a jelenséget értjük, ha két antibiotikum egyenként hatékonyabb, mint együttes alkalmazás esetén. Tehát kombinációban kölcsönösen lerontják egymás hatását. A gyakorlatban ez a jelenség úgy mutatkozott, hogy a kombináció okozta gátlási terület kisebb volt, mint az alkalmazott papírszeletke nagysága. Az E. coli és az A. aerogenes esetén 10%, a Sh. dysenteriae Shiga és a paradysenteriae csoportban 14%, a B. proteusnál 20% és végül a Ps. aeruginosa törzsek 40%-ában találtunk antagonizmust aránylag kis anyagunkban. A Friedländer-csoportot képviselő néhány törzs következtetés levonását nem engedi meg. Az antagonizmus hangsúlyozását az antibiotikumok esetén azért tartjuk fontosnak, mert feltehető, hogy a jelenség in vivo is létrejöhet és a kezelés sikertelenségét okozhatja. Ugyancsak a gyakorlat szempontjából érdekes lehet az A. és streptomycin kombinatum hatása, ugyanis ezzel szemben egyetlen rezisztens baktérium törzset sem találtunk. Ezen megfigyelésünk megerősíti mások azon tapasztalatait, hogy az A. kombinációban (chloromycetinnel) is kitűnő szer úgy bakteriális (32), mint virus infekciókkal szemben. III. Braley és Sanders (35, 36, 37), valamint Zeller—0. Conner (38), Bellows és mt. (39) Boase (40), Duke—Elder és mt. (41) baktérium, illetve virus (trachoma) megbetegedések gyógyításában az A.-nel igen jó eredményeket értek el. Mivel arra vonatkozó adatot nem találtunk, hogy a szer magára a trachoma kórokozóra, vagy a szem baktériumflórájára való hatással befolyásolja kedvezően a tüneteket, illetve biztosítja a tovább eredményes kezelést, ezért megvizsgáltuk az egészséges és trachomás szem kötőhártyaflórájának A.-nel szembeni érzékenységét. A szem kötőhártyájáról kitenyésztett baktériumok aureomycinnel, illetve a felsorolt antibiotikumok és azok kombinációjával való érzékenységét a 3. sz. táblázat tünteti fel. A táblázatból láthatjuk, hogy az A. szilárd táptalajon egymagában is gátolja az egészséges és trachomás szem kötőhártyájáról kitenyészett törzsek mindegyikét és ugyanezt figyelhetjük meg a kombinációk esetén is. Viszont penicillin, illetve streptomycinnel szemben ellenálló törzseket is találtunk. Megjegyezzük, hogy a sulfonamidokat hasonló eredménnyel alkalmazták a trachoma kezelésében, ahol a hatás ugyancsak a kötőhártya flórájára irányult, míg a fajlagos kórokozót nem befolyásolta. A kiterjedt irodalomból megemlítjük Kerdman (42, 45), Szamaitov (43), Sziszojev (44) vizsgálatait. Volovics sulfonamid mellékhatásokat közöl a szemészeti alkalmazásnál (46), ezért az A. haladást jelentene a sulfonamidokkal szemben a trachoma kezelésében, mert az eddigi tapasztalatok szerint semmi-2* 19
