Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
területre pedig bor-zink olajat adunk. A C- és Bx-vitamin adását folytatjuk és a fellépett dermatitis miatt calcium chloratumot adunk intravénásán. II. hó 26. A bőrelváltozás progrediál. A felső szemhéj is erősen megduzzadt, vörös, az alsó szemhéjon néhány apró sárgás pörkkel fedett exkoriált foltot látunk. Bal szarun hat óránál búzaszemnyi széli fekély lép fel. II. hó 28. A hevesen progrediáló dermatitis miatt bőrgyógyászt hívunk a beteghez, aki erysipelasnak véli a kórképet és három óránként 20.000 E. penicillin adását javasolja, intramusculárisan. Ezen kívül sulphamid lökést és helyileg Burowos borogatást adunk. Az erysipelas diagnózisát mi nem fogadtuk el, mert a dermatitis mindkét arcfélen szimetrikusan, köralakú vonallal határolva terjedt lefelé, ami erysipelasnál nem szokott előfordulni. Sajnos még e pillanatban sem gondoltunk gyógyszertúlérzékenységre, noha a kép alapján erre már lehetett volna következtetni. III. hó 2. A beteg hőmérséklete 37'6 C. A therápia változatlan. III. hó 3. Törzsön, végtagokon számos különálló, a törzsön helyenként összefolyó, lencsényi hyperaemiás papula látható. A hőmérséklet 38-6 C. A beteggel beszélgetve kiderül, hogy a családban nem régen volt, az udvarban pedig, ahol lakik, jelenleg is van scarlatinás beteg. A gyerekgyógyászati konzílium erősen megkérdőjelezve ugyan, de scarlatina diagnosis! mond és a penicillin további adását javasolja. Végre ekkor az erősen progrediáló dermatitis és a szemhéjak hatalmas duzzanata miatt, továbbá biztos diagnosis hiányában, felmerül részünkről a penicillin érzékenység lehetőségének gyanúja. Erre a penicillin intramusculáris adását azonnal beszüntetjük, a bőrgyógyászokkal újabb konzíliumot tartunk, akik feltevésünket megerősítik, mire a penicillin cseppek adását is megszüntetjük. Elvégezzük a szokásos higítású penicillin 0-1 ccm-ével az intracután érzékenységi próbát. Ez erősen pozitívnek bizonyul. A beteget ekkor a bőrklinikára helyezzük át. Öt napig van ott, miközben naponta háromszor két tabletta dehistint, calciphedrin injectiókat és alumenes rázókeveréket kap. Szemét csupán kamillateával borogatja. Öt nap alatt a hyperaemia és duzzanat, a szemhéjak oedémája és a váladékosság megszűnt. A conjunctiva még duzzadt és vörös ugyan, de a papilláris túltengés és a csomók nyomtalanul eltűntek. A bőr a kiütések helyén pigmentált. Az intracután próba helyén jellemző, erős lemezes hámlás látható. A bőrre bór-zink olajat, a szembe Na.-hydrocarbonat cseppet adunk. A széli fekélyek feltisztultak, behámosodtak, helyükön finom maculák. Két nap után privin cseppentésére térünk át. Kétszeri becseppentésre a kötőhártya elhalványodik, a duzzanat és a fénykerülés megszűnik. Március 20-án a beteg gyógyultan távozik, javított visusa 5/5 mindkét szemén. A betegség lefolyásából és az intracután érzékenységi próbából kétséget kizárólag kiderült, bogy a szemünk előtt lezajlott kórkép az atropin conjunctivitist mindenben utánzó »penicillin conjunctivitis« volt, amikor is a penicillin szerepelt kHnikailag kimutatható allergenként. Az eddig leírt allergenek sorába — amilyenek a pollenek, primulák és robiniák, tej, tojás, sajt, bacteriumok és vírusok hosszú sora, tuberculin, műselyem és élesztő, por és állati szőrök, a gyógyszerek közül elsősorban az atropin, ritkábban a scopolamin, ezüst, jód, chrysarobin és streptomycin — felvehetjük tehát a penicillint is. Mivel egyre kiterjedtebben használjuk, az általa okozott allergiás »penicillin-conjunctivitis« lehetőségével, ritkasága ellenére is számolnunk kell. A kórkép az atropin conjunctivitissel nemcsak a kötőhártyán látható tünetekben — váladékos, vörös kötőhártya, sárgás kocsonyás csomók —, hanem egyébként is megegyezett. Erős könnyezés és fájdalom, majd a környék bőrének erysipelas-szerü gyulladása, mint Paul Sorg (7) az atropin conjunctivitis eseteiben észlelte. Ez adta az első bőrgyógyászati konziliumnál a lehetőséget a téves erysipelas gyanúra. Felmerül még az a kérdés, hogy a penicillin conjunctivitist a kötő hártya allergiás megbetegedéseinek melyik csoportjába kell beillesztenünk. Andre Koutseff (8) a ható ágenst véve alapul két csoportot különböztet meg. 1. Follicularis típust, amit a conjúnctivával közvetlenül érintkező anyagok okoznak pl. az atropin. 2. Oedemás típust. Ennek okozóiként a levegőben suspendált anyagok szerepelnek, pl. pollen. Alan C. Woods (9) négy formát különböztet meg : 1. oedemást. 2. ekzemást, blepharoconjunctivitis képében. 3. chronicusan recidiválót, 4. conjunctivitis vernalist. A »penicillin conjunctivitis« legegyszerűbben a Koutseff-féle felosztásba illeszthető be, mégpedig a follicularis típusba, bár nem teljesen tisztán, mert keveredik a második, oedemás típussal. 14* 211
