Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
Pikkard (3) és mások a látásélesség csökkenését észlelték. Kísérleti alkoholhatásban Lazarev (4) szovjet szerző az adaptációt vizsgálta. Egyöntetű eredményre azonban nem jutott, mivel kis alkoholadagokra egyszer az adaptációsképesség csökkenését, máskor emelkedését észlelte. Charnwood (5) a diplopiát vizsgálva megállapította, hogy az alkoholos diplopia két tényező következménye. Először csökken a személy azon képessége, hogy leküzdjíe a heterophoriát, másodszor nehezebbé válik a kettősképek leküzdése. Kísérleteinket 18—30 éves normális színlátású egyéneken végeztük, akik orvosok, illetőleg szigorló orvosok voltak, tehát a vizsgálatokhoz szükséges jártassággal rendelkeztek, ami az eredmények kiértékelésénél számításba jön. A vizsgáltaknak testsúlykilogrammonként 1 ccm absolut alkoholt adtunk kb. 3—400 ccm gyengén cukros teában. Ezt az alkoholmennyiséget 3—5 perc alatt fogyasztották el. Az alkohol bevitele előtt keveset ettek (tea, kávé, kenyér), továbbá napi munkájukat a kísérletközti szünetekben a megszokott módon végezték. Az alkohol bevitele után óránként vért vettünk véralkohol-meghatározás céljából. A vér alkoholtartalmát Widmark (6) szerint határoztuk meg. A felvett alkoholmennviségek 0'69—l’33%0-ig terjedő koncentrációt eredményeztek, ami kisfokú alkoholos befolyásoltságot jelent. A színlátás vizsgálatát mesterséges fényben végeztük neutrális szürkére festett helyiségben, A megvilágítást 4 db. 200 wattos égő adta. Először Nagel-anomaloskopon meghatároztuk momentán kontrollal tíz állítás átlagából a spectrális quotienst, a színamblyopiát és húsz másodperc fixálással az asthenopiát, aminek eredményét öt állítás középértéke adja. A Kettesy-ié\e pigmentanomaloskopon (7) az ős-színek telítettségi küszöbértékeit állapítottuk meg, szintén mesterséges fényben (40 wattos égő), kettős kontroll alkalmazásával. Néhány esetben azonban technikai okok miatt nem tudtuk meghatározni. Vizsgálatainkat az alkohol bevitele előtt, a felszívódási szak végén a véralkoholgörbe maximumán, továbbá 3—4 óra múlva a véralkoholgörbe leszálló szakaszának megfelelően végeztük. Kísérleteink a fent elmondottak értelmében hosszú időt — 8 órát — vettek igénybe, ez az oka Viszonylag kisszámú vizsgálatunknak. « Kísérleti eredményeinket táblázatokban állítottuk össze. 1. táblázat. Sorszám Sp. q. az alkohol felvétele Váraik, max. előtt 1 y2 óra múlva 4—5 óra múlva í. Ы5 1-03 0-87 M0 2. 113 1-03 0-93 0-91 3. 113 0-96 0-94 1-33 4. Ml 0-95 0-93 1-00 5. 1-07 0-86 0-82 0-86 6. 0-98 0-90 0-87 — 7. 0-95 0-85 0-82 0-69 8. 0-96 0-92 0-92 0-89 9. 0-99 0-88 0-95 110 10. 1-00 0-87 0-97 0-84 11. 0-97 0-92 0-97 0-97 12. M7 М2 1-30 1-24 Az I. táblázaton a spectrális quotiens (továbbiakban sp. q.) értékeit és az elért maximális véralkoholkoncentrációt tüntettük fel. A sp. q. másfél óra múlva, tehát a véralkoholgörbe tetőpontján végzett vizsgálatoknál minden esetben kifejezetten 0 felé, tehát protos irányban tolódott el. Az alkoholgörbe leszálló szakaszán 4—5 óra múlva hét alkalommal további eltolódás jött létre. A 8. esetben azonos maradt az elto196
