Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
Gyakorlati szempontból ebből az következik, hogy a színtévesztő« diagnosztikájában azokat a próbákat lehetőleg kerülni kell, amelyekben a szürkének van valami szerepe. Ezeket a deuteros típusú tévesztők rendszerint megállják, mivel kék-sárga quotiensiik jó. Ismeretes pl. hogy a pseudisochromatikus táblák körül azoknak a legrosszabb a szűrőképességük, amelyeken az egyik szín szürke. A két protanopiás adatai (a táblázat 6. csoportja) ellentmondóknak látszanak. Tl-Li pigment-quotiensük protanomáliának felel meg. ős-zöld-ősvörös quotiensük deuteranomáliának. A magyarázat erre a következő lehet : kék-sárga quotiensük eltolódott sárga irányban. Tekintve, hogy a zöld-vörös quotiens — miként láttuk a szürke helyzetének megállapításától függ, ez pedig teljes spektrumot jelent, amelyben a kék-sárga szakasznak is szerepe van, ez a szerep okozza a deuteros irányú eltolódást a zöld-vörösben. A sok vöröshöz kevés kék kell az egyik oldalon, a kevés zöldhöz viszont sok sárga a másik oldalon. Ez lehetne a magyarázata annak is, hogy protanopia esetében a spektrum fényerőmaximuma és neutrális pontja is eltolódott a rövid hullámú oldal felé. Mindez csak feltevés, lehetséges, hogy a helyes magyarázat egészen más. Ugyancsak meglepő, és elméletileg nem könnyen magyarázható, hogy a deuteranomális zöld-vörös pigment-quotiens szempontjából rosszabb helyzetben van. mint a deuteranopiás. Ha a félszínképtan helytálló, akkor a normális 1-es helyzetben mindkét hengerről ugyanaz a teljes spektrum verődik vissza, tehát a deuteranomálisnak épúgv kellene 1-et állítania, mint a normálisnak, feltéve, hogy kék-sárga quotiense 1, mint amilyen tényleg volt eseteinkben. Ezzel szemben a zöld-vörös quotiens 1'5. Közvetlenül is könnyű meggyőződni arról, hogy a normális szürkéje deuteranomális számára már vöröses és fordítva, a deuteranomális szürkéje a normálisnak már zöldes. Feltételezhető pl. az, hogy az а-f hengerről mégsem ugyanaz az összetételű sugárzás verődik vissza, mint a 8na-20na hengerről. Tehát a metameriának egyik további esetével állunk szemben. Lehetséges az is, hogy az adott forgási sebességnél (40—160 fordulat másodpercenként) csupán az érzékelésben olvad össze a két félspektrum egésszé, a retinális photoreceptiv folyamatban azonban külön érvényesül a. zöld és külön a vöröses félszínkép. így valamelyiknek túlsúlya, ha csökkent mértékben is, de éppúgy érvényesül, mint homogén sugárzás esetében. Vagy. miként Hartridge feltételezi (13). a fehéret több együttes közvetíti, így a két henger két különböző együttes fehér színének felel meg. A normálissal szemben tehát az a különbség jelentkezik. ami a második kiegészítő együttes hiányából származik. Ezek a kérdések még megoldásra várnak. Ahogy történni szokott, az új módszer, és a segítségével nyert, új adatok a problémák további sorozatát vetik fel. Egyelőre a spektrális és pigmentquotiens viszonyának vizsgálatából a következő eredményeket lehet leszűrni : 1. Normális trichromasia esetében a spektrális és pigment-quotiens megegyezik. 2. Anomális trichromasia esetében a zöld-vörös pigment-quotiens rendszerint 50—60%-kal javul, de nem éri el a normálist. 3. Az 1-től eltérő kék-sárga quotiensnek befolyása van a zöld-vörös quotiensre is. 4. Deuteranopia esetében, ha a kék-sárga quotiens 1, a zöld-vörös quotiens is leheti. Ez azonban nem jelent »belső kompenzációt«, hanem egyszerűen a szürke helyének helyes megállapítását. Mindebből következik, s gyakorlati szempontból ez a legfontosabb, hogy a pigmentszínek a színlátás vizsgálatára kevésbbé alkalmasak, mint a homogén sugárzások, még akkor is, ha fizikailag tökéletesen definiáltak. Vonatkozik ez különösen a keverési próbákra, amikor a szürke mint útmutató a rezultáns színben majdnem mindig jelentkezik. A vizsgálatok egyúttal némi fényt derítenek arra az ismeretes körülményre is, hogy a színtévesztők gyakorlati teljesítőképessége általában sokkal jobb. mint spektrális quotiensük alapján várni lehetne. A dichromátok tekintélyes része pigment-182
