Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
1951. évi 1. számában részletes beszámolót adtam. A talált eredmények egy év távlatából is várakozáson felüliek. Erről összefoglaló képet az alábbi táblázat ad : 1948. évben az intézettel kapcsolatos fektetőben 94 beteg állt gyógykezelés alatt, összesen 1746 ápolási napig, egy betegre átlagban 18.5 ápolási nap jutott. 1949. évben az intézettel kapcsolatos fektetőben 68 beteg állt gyógykezelés alatt, összesen 1255 ápolási napig, egy betegre átlagban 18.5 ápolási nap jutott. 1950. évben az intézettel kapcsolatos fektetőben 136 beteg állt gyógykezelés alatti összesen 1379 ápolási napig, egy betegre átlagban 10.1 ápolási nap jutott. Az intézeti ápolás alatt álló betegek kórformáinak megoszlása mind a három évben teljesen azonos volt. A kezelési forma is ugyanaz volt az első két évben. 1950. évben azonban minden beteg kivétel nélkül lokálisan Aureomycin-kezelést kapott és az eredmény a gyógyulási siker mellett számszerűen is mutatkozott. Az előző két év átlagos ápolási ideje — 18.5— 8.4 nappal — 10.1-re csökkent le, ami 45.4%-os ápolási időmegtakarítást jelent. Ennek értékét nemzetgazdasági, munkamegtakarítási, erkölcsi és anyagi vonalon egyaránt külön részletezni nem kell. Tény az, hogy bár az Aureomycin sem szuverén gyógyszere a trachomának, de az eddigi tapasztalataink szerint a legjobb trachomaelleni gyógyszernek bizonyult és úgy látszik legnagyobb hatással bír nemcsak a társfertőzések leküzdésében, hanem a trachoma vírusára való hatás szempontjából is. Ha sikerülni fog a szervezet Aureomycin vérszintjét szükséges magas fokra emelni és azon hosszabb ideig meg is tartáni, akkor remény kínálkozik arra, hogy a trachoma therapiája is végleges és biztos megoldás felé közeledik. Hazai és külföldi szerzők nagy száma igyekszik e népbetegség gyógyításának új irányt adni és bizonyítani azt, hogy idült és fertőző megbetegedés esetén egy szerv gyógykezelését nem lehet teljesen függetleníteni az egész szervezet állapotától, hanem mindig és mindenképpen az egész szervezet erősítésével és áthangolásával kell eredményesen küzdeni e fertőző betegség ellen. Összefoglalás Megkülönböztetünk: I. Lokális kezelést: 1. mosások, 2. szemcseppek, 3. szemkenőcsök, 4. mechanikai, 5. subeonjunketivális injectio, 6. iontophoresis, 7. műtéti kezelést. II. Belső vagy általános kezelést: 1. roboransok, 2. vitaminok, 3. chemotherapeuticumok, 4. antibioticumok, 5. biogen stimulatorok, 6. láz- és ingerthreapia, 7. gyulladást gátló szerek, 8. antiallergiás szerek. Ezek közül a chemotherapeuticumok, antibioticumok és biogen stimulatorok az utóbbi évtizedek nagy vívmányai. Szerzőnek Aureomycin szemcseppek alkalmazásával 45.4%-kal sikerült az ápolási időt megrövidíteni. 150
