Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
vagy gyógyult esetekben a kezelés után nyert görbe a monotonoknál nem változott, míg a többinél alacsonyabbá vagy egyenletesebbé vált. A frakcionált vvts.-nek, mint biológiai tesztnek a további tanulmányozását a trachománál szükségesnek tartja. Irodalom Ascher : Bér. Dtsch. Ophth. Ges. 42, 77. (1920). —• Csepurin : Sovj. Vestn. Oftalm. 1, 284. (1932). — Csőke : Jb. Kinderhlk. 131, 216. (1931). — Cutler : Jl. Lab. Clin. Med. 26, 542. (1940). — Elschnig : Med. Klin. 1921.1, 8. — Franceschetti és Guggenheim : Klin. Mbl. Augenheilk. 82, 1. (1929). — Fremd : Münch. Med. Wsohr. 1939. I, 923. — Grubich és Zsdyonka : Orvosok Lapja 4, 945 (194S). — Higashi : Jber. Kurasiki-Z. hosp. 4. (1929). Ref. Zbl. Ophth. 23, 768. (1930). — Hochban Russk. Oftalm. Z. 13, 480. (1930). Ref. Zbl. Ophth. 26, 376. (1932). — Horváth : Ref. Klin. Mblj Augenheilk. 71, 484. (1923). — Löffler: lásd Reichel: Blutkörperchensenkung, Wien, J. Springe^ 1936. — Lugossy : Graefes Archiv f. Ophth. 142, 16. (1941). — Nikdajev : Akus. i. Gynek. 4,1. (1941)— Ollendorf: Klin. Mbl. Augenheilk. 89, 33. (1932). — Pavkovits—Bugarszky : Klin. Mbl. Augenheilk. 85, 528. (1930). — Pilman : Russk. Oftalm. Z. 13, 29. (1931). Ref. Zbl. Ophth. 25, 478. (1931). — Pochisow : Russk. Oftalm. Z. 13, 48. (1931). Ref. Zbl. Ophth. 25, 609. (1931). — Rabinowic ■ Russk. Oftalm. Z. 14, 18. (1931). Ref. Zbl. Ophth. 27, 29. (1932). — Reimowd : Ophth. Storn. 7_ 205. (1932). Ref. Zbl. Ophth. 28, 549. (1932). — Thiel: Klin. Mbl. Augenheilk. 83, 213. (1929). — Vancea : Ophthalmologica 101, 147. (1941). — Wachendorff : Klin. Mbl. Augenheilk. 86, 648-(1931). — Zsdyonka és Grubich : Orvosi Hetilap 89, 277. (1948). A trachoma mai gyógyítása Irta : Sztrilich Lajos dr., a bonyhádi állami Trachomagondozó Intézet vezetőorvosa. Egy betegséget, különösen pedig egy fertőző népbetegséget céltudatosan gyógyítani csak akkor lehet, ha annak előidézőjét, kórokozóját ismerjük. Mivel pedig a trachománál ez mindmáig nincs tisztázva és felderítve, így a therapiában még mindig az empíria által megállapított módszerekre vagyunk utalva. Ezek a módszerek azonban az utóbbi időkben oly sok új gyógyító eljárással és szerrel gazdagodtak, hogy a többszáz éves eddigi trachomagyógyítási eljárásainkat megváltoztatták és eredményesebbé is tették. A sulfamidok, a biogen stimulatorok és az antibiotikumok bevezetésével és gyakorlati alkalmazásával teljesen új irány csatlakozott az eddigi trachomagyógyításhoz. A trachoma kezelése a kötőhártyák mindenkori állapota és a szervezet reactio" képessége szerint különböző ; gyógyításánál tehát arra kell törekednünk, hogy 1. a beteg gyulladt kötőhártyákat minél kevesebb izgalomnak tegyük ki; 2. a másodlagos fennálló és majdnem mindig velejáró gyulladást megszüntessük; 3. a szervezet reactioképességét fokozzuk és így 4. a kötőhártyákat alkalmassá tegyük azon mechanikai kezelésekre, melyeket a baj természete megkövetel. Belső vagy általános kezelés révén az egész szervezet áthangolása útján a kötőhártyák immunbiológiai állapotát úgy kell megváltoztatni, hogy az ellenállóbb és alkalmasabb legyen a kór legyőzésére. Nem hanyagolhatjuk el az eddigi, régi klasszikus eljárásokat sem, de új eljárásainkkal, melyek egyre inkább nagyobb tért hódítanak, kell gyógykezelésünket végezni és ezekre mind a lokális, mind a belső vagy általános kezelés szempontjából is súlyt helyezni.
