Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
sclerához. Többször előfordult velem, bogy, sajnos, újból kellett scleralis-varratokat behelyeznem, mert a csomózás pillanatában a csomó több milliméterre eltávolodott a sclerától, tulajdonképpen a levegőben képződött és így a műtét hatástalansága azonnal mutatkozott. Ezen kellemetlen és zavaró hibát lehet a sclerába beoltott harmadik varrattal kiükszöbölni. Megjegyzem, hogy ezen műtéti metódus különösen alkalmas a kancsalság monocularis operálására nagyfokú strabizmus divergens és amblyopia esetén. Ugyanerre a célra L. Weekers 20 év előtt ajánlott egy műtétet, amely lényegében abban áll, hogy a rectus internus jelentékeny megrövidítésével elért hatást azzal is fokozza, hogy rostjait, a corneát fedő varratokkal (a corneának előzetesen conjuctivával való fedése után) a rectus externus rostjaihoz erősíti. A Weekerstől ajánlott műtétnél jelentékenyen egyszerűbb az ismertetett dupla U-varrat és hangsúlyozom, hogy strabizmus divergens eseteiben különösen könnyű bőséges eredményt elérni. így aránylag egyszerűbb műtéttel oldható meg L. Weekers ajánlata : hogy egy műtéttel oldjuk meg a monocularis strabizmust, amelynek két szemen végzendő műtétjétől a beteg érthetően idegenkedik. Az általam ajánlott kettős U-varrat használatát a magam gondolatának tartom. Én valóban, miként Horay is megemlíti, már csak a műtétnek kidolgozása, először hullán, azután élőkön való kipróbálása után, tanulmányoztam át az irodalmat és akkor jöttem rá, hogy hasonló varratot már Verhoeff is használt. A műtét kidolgozásáért különösebb érdemet nem tulajdonítok magamnak, a sikerem abban volt, hogy munkatársaim kellő szeretettel felkarolták. Most már adva volt kancsalság elleni műtétem, amelynek kidolgozását tovább kellett tökéletesítenem, mert hibák még most is voltak és mások műtéti eredményeit is látva, mindig újabb kívánalmak maradnak. Ezeknek további kiküszöböléséről fogok szólni. Más által végzett nem eredményes kancsalsági műtétért ezért sohasem lehet az operatőrt elítélni, hiszen nem ismerhetjük a műtétet, melyet végrehajtott, de nem ismerhetjük a műtétet megelőző körülményeket sem. Nem tudhatjuk, hogy heterophoriáról, vagy manifest kancsalságról volt-e szó. Tekintetbe kell venni, hogy a szem, mozgásait megítélve, egységet képez, az agyból kiinduló ingerek mindig egyenletesen jutnak mindkét szembe, ugyanazon szemmozgató izompárt mozgatják, az ellentétes két izmot elgyengítik, míg a többi izom tónusát csökkentik. Normális egyénnél ezen motorikus egység úgyszólván elválaszthatatlan összefüggésben van a sensoricus kapcsolással. A szemgödör alkata és tartalma, maga a szemgolyó is hozzájárul a látótengelyeknek a különféle síkokban való elhelyezkedéséhez, azonban mindennél fontosabb a szemek sensomotorikus mozgató berendezése. Ez a szemizmokból, azok idegeiből, továbbá az agyi pályák és centrumokból tevődik össze; ezeknek a normális működését a diplopiaphobia váltja ki, ami egyenértékű a fúziótörekvéssel. A fúzióra való törekvés és a íátótengelyek irányának azonossága a két szemben olyan phylo-ontogenetikus tulajdonság, ami rendszerint már korai gyermekkorban, 6 éves kor előtt berögződik a szervezetbe ; a kancsalság ezen kor előtt minél előbb jelentkezik, annál rosszabb lesz a látótengelyek azonossága és a fúziótörekvés. Ugyanezen szempontok figyelembevételével mindig tekintettel kell lennünk a kancsalság aetiologiájára, a kancsalságok különböző csoportjaira. A kancsalságra hajlamosító tényezők közül kétségtelenül fontos szerepe van az öröklésnek. Tekintettel kell lennünk a gyermek korára, amikor a kancsalság kezdődött, mert sok tekintetben fontos következtetésekre nyújt alkalmat. A 2 éves kor előtt jelentkező kancsalságnak legtöbbször anatómiai oka lehet: ilyenek az orbita rendellenes alakja, fejlődése, vagy a szemteke különleges fejlett formája, az izmok veleszületett hibás fejlődése, rendellenességek a Tenon-tok és az összekötő ligamentumok között. Ugyanide tartozik még az izmok esetleges rendellenes tapadása, a nem ritkán észlelt kettős insertio, az ínnak esetleg legyező alakban való szétterülése és egyebek. Az ilyen gyermekeken kevésbbé számíthatunk a fúzió helyreállására, mintha a deviatio későbbi korban jelentkezik. Ez a szerencsés tényező valószínűen azon lehetőségnek 137
