Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
Recidiva előfordulhat a már említett okok következtében. Űjabb műtét semmi nehézséget nem okoz és a levezetés könnyen helyreállítható. Abban az esetben, amikor a könnytömlőkiirtás teljes volt és semmi tömlőmaradványt nem találunk, az ú. n. canaliculorhinostomia műtéti megoldást kell választanunk. Ennek azonban elsőrendű feltétele az alsó könnycsövecske épsége és legalább 6 mm hosszúsága. Arruga műtété látszik a legegyszerűbbnek és legjobbnak. Szovjet szerzők is ezt a műtétet alkalmazzák sikerrel (Kositsyn, Averbach). Á műtét lényege, hogy teljesen hasonlóan végezzük a DCR-hoz. A csontablak és az orrnyálkahártyaseb elkészítése után az alsó könnycsövecsbe szondát vezetünk, ezt a külső sebajak alatt kipúposítva tartjuk, majd az orrnyálkahártyasebbel párhuzamosan rámetszünk. Ezáltal alsó és felső sebajkat nyerünk, amelybe a könnycsövecs szabadon végződik. A sebszéleket az orrnyálkahártyával ugyanúgy egyesítjük, mint a DCR-ban. Az irodalmi adatok szerint ez a műtét is csaknem olyan jó eredményt ad. mint a DCR. Néhány saját esetünkről a következőkben számolhatunk be : 1. 15 éves fi. 11 hónapos korában baloldali könnytömlőjét eltávolították genynyedés miatt. Bal szeme azóta állandóan könnyezik, a gennyedés nem szűnt meg, sőt a genny és a könny a bőrön képződött nyíláson át is csurog. Több intézetben járt, a könnytömlő kivételét ajánlották, de nem egyezett bele, mert mindenütt azt mondták, hogy a könnyezés meg fog maradni. Az orrvizsgálat vaskos középső kagylót és jobbra deviált septumot mutat. A könnytömlő Rtg.-felvétele 9x3 mm-es keskeny tömlőt mutat, a sipolyjárat is telődik. A sipoly nyíláson át fekete fonallal feltöltve a tömlőt, a műtét teljesen szabályosan történt. Zavartalan gyógyulás után 2 hónap múlva a levezetés elzáródott, a tömlőüreg újból gennyel telt meg. A Rtg.-felvétel az elsőhöz képest valamivel nagyobb áltömlőt mutatott. Második műtétre határoztuk el magunkat. A csontnyílást megtalálva, elég nagynak találtuk, ellenben az orrnyálkahártyanyílás elzáródott. Egyszerűen a tömlőn rövidebb, az orrnyálkahártyán hosszabb sebet ejtve, egyesítettük a sebszéleket és zártuk a sebet. Ezután a második műtét után teljes gyógyulás következett be és azóta a beteg panaszmentes (8 hónapja). Átfeoskendezéskor a folyadék bőségesen és könnyen ürül az orrba. A spontán levezetés is helyreállott. 2. 37 éves nő. 2 évvel előbb gennyes könnytömlő miatt előbb endonasalis műtét, majd ennek sikertelensége után a tömlőt a bőr felől eltávolították. Azóta hetenként kétszer szondázásra jár, de sem a gennyedést nem sikerült megszüntetni, sem a levezetés nem állt helyre. Munkáját teljesen képtelen elvégezni az állandó bőséges könnyezés miatt. A Rtg. szerint a könnytömlő 6x3 mm-es, lateral felé heges kicsúcsosodással. A tömlő alsó része és a ductus elzáródott. A műtét minden nehézség nélkül símánelvégezhető. Bár az eredmény teljes, a levezetés helyreállt, a gennyedés teljesen megszűnt, a spontán levezetés nem lett tökéletes. Azonban könnyezés csak hideg levegőn áll fenn, munka közben nincs, minden zavar nélkül tud dolgozni. 3. 24 éves fi. Jobboldali könnytömlőjét 2 éve eltávolították. Panaszai fokozódtak, állandó bőséges genny ürül a tömlőből és a bőrön sipoly keletkezett. A Rtg.felvételen 6x4 mm-es tömlőrészletet találtunk. A műtét az első esetben leírt módon történt. Azóta panaszmentes. A számos irodalmi közlemény és ez a néhány saját esetünk meggyőzött bennünket arról, hogy a könnytömlő eltávolítása után is helyreállítható a könnylevezetés a DCR műtétével. A műtét kivitele nem nehéz, egyes szerzők szerint szakorvosjelöltek első műtétéi között kell szerepelnie. Az eredmények megítélésében különbséget kell Az 1., 2., 3. sz. eset Rtg.-képe az áltömlőről. 100
