Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 2. szám

Nagyobb nagyítással (3. és 9. á.) még inkább követhetők ezek a végágak, amelyeket mi terminális felszívó ereknek nevezünk. Réslámpás vizsgálatainkban azt láttuk, hogy a limbus-hálózat kis erei között víztiszta folyadékkal telt erecskék —■ mondhatjuk vena aqueosa-k — csillantak fel, melyek azonnal eltűntek a limbus gazdag sanguifer fonatában. Ezeket az ereket mi azonosnak tartjuk a most leírt terminális felszívó erekkel, melyek valószínűen a szaru nedvkeringésében vesznek részt. (L. 5. fejezet.)

3. Emissarium-vénák.

Ilyen néven nevezzük azokat a nagy viszereket, amelyek elsősorban nem a kötőhártyai vagy episclerális fonat vérét szállítják el, hanem főtörzsükkel a corp. cil.-ból erednek és preformált emissariumon át jutnak az ínhártya felszínére. Az elülső ciliaris vénák legtöbbjének ilyen preformált csatornája nincs. Egyikünk (Kiss) ezt már 1943-ban leírta szövettanilag, mint a plexus ciliaris fő elvezető útját, a következőkben pedig morphologiai leírását adjuk.

Az emissarium-vénák nem a Schlemm-csatorna körüli intrasclerális fonatból szedődnek össze, hanem közvetlen a corp. cil.-ból merőlegesen lépnek be az ínhártyába. Intrasclerális lefutásul?: erősen csavarodott S-alakú, még pedig úgy, hogy az S-kanyar az ínhártya lemezeivel nagyjából párhuzamosan fut. A be- és kilépés síkja egymástól mindössze 1—-l-5 mm-nyire van, tehát jóval közelebb, mint a vena vortic. hasonló pontjai. A limbus közelében erős törzzsel bukkannak fel, hol egyik, hol másik quadransban. Közvetlen a kilépés mellett gyakran ömlik bele egy episclerális ág. Ezeknek a vénáknak egyik fő makroszkopos sajátságuk egyenes, alig hullámos lefutásuk. Kezdeti episclerális rögzítettség után nagyobb szakaszuk a kötőhártya szövetében fut és azzal együtt elmozdítható (4. és 5. á.). Előfordul azonban az, hogy mindvégig episclerális lefutásúak (3. á. D). Lefutásuk iránya valamelyik egyenes szemizom, melyen keresztül jól követhetők a V. ophth.-ig. Nem minden szemen találhatók és eddig sohasem találtunk kettőnél többet egy szemen. Egyenes lefutásuk fontos szívó szerepükkel függ össze (Kiss 1949.). Élőben nem szabad összetéveszteni ezeket az art. cil. ant. valamelyik ágával, amelyek kanyargós lefutásukkal és gazdag ágrendszerük oszlási módjával a vénáktól jellegzetesen különböznek.

A két ér morphologiai különbözősége élettani szükségszerűség. Tudjuk, hogy a szembeli vérnyomás és a szem tensiója normális körülmények között alig ingadozik. Eltekintve egyéb szabályozó mechanizmusoktól, ezt az egyensúlyi állapotot elsősorban a morphologiai adottságok magyarázzák. Állatkísérletben végzett manometeres vizsgálatok szerint az art. ophth. systoles-diastoles nyomása — különböző szerzők

77