Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1. szám
KÖNYVISMERTETÉS Imari Paronen: Reiter’s Disease. Acta Med. Scand. Suppi. 211. 113 lap. Helsinki, 1948. Szerző 344 esetet dolgoz fel, melyeket a háborús években figyelt meg Finnországban (túlnyomóan férfiakon). A teljes triász 70%-ban volt jelen. A polyarthritis főleg az alsó végtagra lokalizálódik (térd). Az urogenitális jelek közül az urethritis dominált, ritkábban egyéb szervek részvételével. Egyéb tünetek : myocardiális laesio, pleuritis. Lázas mozgalmak gyakoriak ; a süllyedés gyorsult; 33%-ban talált eosinophiliát és 14%-ban monocytosist. A triászra jellemző conjunctivitis rendesen kétoldali, enyhe váladékképződéssel. A kötőhártya színe áfonyához hasonló és bársonyos. Egy ízben végzett sejtvizsgálat conjunctivális eosinophiliát mutatott ki a kötőhártyán (46%!). Előfordult iritis és keratitis is. Diff-dg.: keratosis blennorrhagica, Stevens—Johnson syndroma. Az esetek 96%-ában Flexner-dysenteria előzte meg a bajt; gonoreactio negativ, míg dysenteria agglutinatio gyakran positiv volt (1 : 80—1 : 640). Prognosis jó, therapia tüneti, specificuma nincs. Szerző a pleuropneumoniaszerű virus helyett dysenteria-toxinnak tulajdonítja a syndromát. A nagy gonddal megírt monográfia kitűnő forrásmunkát jelent ezen érdekes, gonorrhoeás fertőzésre emlékeztető kórképre, melyre utóbbi időben számosán figyeltek fel. Pastinszky a conjunctivális eosinophilia miatt allergiás eredetre gondol; újabb észleletek szerint a streptomycin hatásos. Ezen endogén conjunctivitis által jellemzett tünetegyüttes ismerete a szemész számára elsőrendű fontosságú. Grósz István Babel, J.: A szaruhártyaátültetés hegesedésének anatómiája. Bibliotheca Ophthalmologica Fasc. 35. Karger. Basel. 1950. 63 oldal. Részben nyúlon végzett szaruhártyaátültetések, részben ismételt emberen történt átültetések kapcsán vizsgálta a korongokat és pedig két szempontból : 1. kimutatható-e a reticuloendothelialis systema szerepe a hegesedő folyamatban, 2. az idegek, illetőleg beidegzés jelentősége szaruhártyaátültetésben. Nyulakon 50 átültetést végzett és 20 emberi korongot vizsgált. A nyulakon egy része a korongoknak elveszett, a begyógyultak közül csupán 8 maradt átlátszó. Az esetek egy részében vitalis festést, az idegek kimutatására impraegnatiót végzett. Az emberi anyag 2 tiszta eset kivételével műtéti anyag. A következő eredményre jut vizsgálatai alapján : az átlátszó korongokban a hám, endothel, határhártyák és a stroma túlélő, az idegek természetesen elpusztulnak. Ahhoz, hogy a korong átlátszó maradjon, nem szükséges az anatómiai viszonyok intaktsága. Ha a korong elborul a hám, a határhártyák, a szaruhártyalemezek hónapokig változatlanok, de a fix sejteket a befogadó cornea szövetei váltják fel. A bevándorló elemek kötőszöveti és véreredetűek, talán kivételesen hámeredetűek lehetnek. Radnót Magda Paufique, L., Sourdille G. P., Of fret G. : Szaruhártyaátültetés (Keratoplastika). Masson et Cie Paris kiadása. 359 oldal, 4 színes tábla, 16 tábla és 135 ábra. 1948. Az első fejezet a szaruhártyaátültetés történetével foglalkozik. A második fejezet a perforáló keratoplastikák indikációjával, technikájával és complikációival ismertet meg. Részletesen foglalkozik a különböző iskolák methodusaival, eszközeivel szemléltető ábrákon mutatja be a különböző rögzítési módokat. A harmadik fejezet a nem perforáló átültetés kérdésével foglalkozik, amelynek kidolgozásában és alkalmazásában éppen a francia iskolának van nagy érdeme. A negyedik fejezet a keratectomiákat tárgyalja. Az ötödik fejezet a lebenyek és környezetének 71
