Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1. szám
Eredete szerint a valódi e. p.-t treumás és spontán e. p-ra osztjuk fel. Leggyakoiibb a traumás eredet, amely koponyaalapi törés, illetve a koponya különféle sérülései után (szúrás, lövés stb.) fordul elő. Ilyenkor a carotis interna sérülése direkt módon (sértő eszköz által) vagy indirekt módon (pl. basis traktora csontszilánkja által) jön létre. A spontán vagy idiopathikus e. р.-ban szintén arteriovenosus fistulát találunk, de létrejöttének traumás okát nem tudjuk kimutatni. Ilyenkor vagy a carotis interna veleszületett aneurysmájára, vagy lueses, arteriosclerotikus érfal-gyengeségre, illetve aneurysmára kell gondolnunk. A rupturát például átmeneti vérnyomásemelkedés válthatja ki. Első esetünkben valódi sár üléses eredetű e. p.-t figyelhettünk meg a diagnózistól a teljes gyógyulásig. 1948 januárjában jelentkezett ambulanciánkon felvételre P. S. 26 éves férfi, aki 1947 májusában baleset kapcsán koponyaalapi törést szenvedett. Jelentkezésekor baloldalt erős exophthalmus ; Hertel szerint 25 mm, jobboldalt 19 mm a bulbus helyzete. Tehát 6 mm volt a differencia a két szem között. Jobb szemen ép viszonyok. Bal szemen: teljes visus, abducens paresis, strab. conv. paral, az episcleralis erek kanyargósak, tágultak. Funduson vaskos kanyargós erek. artériás pulsatio. Szemrés tágabb, de jól záródik. Szemfeszülés normális. A bulbus tapintásakor enyhe lüktetés észlelhető, stethoskóppal a pulsussal egyidejű surranás hallható, legintenzivebben a bal orbita körül, ami az azonos oldali earotis com prímáin sara teljesen megszűnik. Baloldali faciális bénulás és a bal fül hallászavara egészíti ki a kórképet. Kivizsgálási eredmények röviden összefoglalva : belgyógyászatilag negativ. Ideggyógyászati lelet: bal abducens, bal faciális bénulás, bal coehleáris kiesés, vestibuláris hypaesthesia. A törésvonal a bal meatus acusticus internuson halad át, átterjed a scala médiára és a sinus caroticus sértése által arterio-venosus aneurysmát okozott. Fülészeti vélemény : a laesio a bal meatus acusticus területén történt. A Stenvers szerinti kétoldali összehasonlító sziklacsonti röntgenfelvétel is a bal meatus acusticus internust érintő törést mutat. Egészen a műtétig, négy hónapig, a beteg állapotában lényeges változás nem történt, csupán a vénás pangás lassú fokozódását figyeltük meg. Második esetiinlcben szintén valódi, de spontán eredetű e. p. szerepel. P. L.-né 41 éves nőbeteget 1949 á prilis 16-án vettük fel klinikánkra spontán e. p. diagnózissal. A beteg elmondása szerint körülbelül két hete egyik éjjel heves baloldali szemkörüli fájdalmakra ébredt, reggelre bal szemének erős kidiilledését vette észre. 3—4 nap múlva már állandó surranó zörejt figyelt meg, hasonlóan a mozdony zakatolásához. A beteg anamnezise rendkívül figyelemreméltó. Szemeivel soha semmi baja nem volt. Négy szülése volt, mind a négy koraszülés, két magzat holtan született, kettő pedig héthónapos csecsemőkorban halt meg. 1942-ben hastífusza, 1944-ben vesegyulladása volt. Azóta állandóan fehérje van a vizeletében és évek óta magas vérnyomás ellen kezelik. Felvételkor RR 210/145. Felvételi status : Mindkét szemen teljes visus, szemfeszülés normális. Jobbszem ép. A bal szemen erős exophthalmus, Hertel szerint 20 mm, az ép jobb oldalon 13 mm a bulbus helyzete, tehát 7 mm a különbség. Tág és telt episcleralis 4* 51
