Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1. szám
akadályok merültek fel, a topographiai helyzet a normálistól eltért. Több mint 1000 koponyán végzett topographiai tanulmányom egyenesen meglepő eredménnyel járt. 21%-ban találtam az igazi fossa sacci lacrymalis és az előtte lévő crista sacci lacrymalis előtt igen jól kifejezett másod (pót) fossát s ezen esetek majdnem felében (10%), tehát mindenesetre igen gyakran a pótárkot élűiről jól kiálló pótél határolta. A pótfossákról azok nagy száma mellett kiemelendő, hogy majdnem mindegyike csalódásig hűen utánozta az igazi fossa formáját. A forma mellett legtöbb esetben a lefutás iránya és az árkok dimenziója is megegyezik. Voltak olyan eseteim is, ahol az igazi árok függőleges lefutása mellett inkább megfelelt a pótcristás gödör lefutása a megszokottnak. Néha az igazi fossa nagyon hátrahelyezett s valósággal be van vájva az állcsontba. A legszebb pótárkok azokban az esetekben láthatók, amikor azt jól kifejezett él határolja elölről és hátulról is. A pótárkok 11'5%-ban két és 8‘5%-ban egyoldaliak voltak. Tehát az egyik oldal normális viszonyai ép úgy nem zárják ki a másik oldal topographiai rendellenességeit, mint ahogy egvik oldal eltérései nem vonják szükségképpen maguk után a másik oldalt is. Az a körülmény, hogy a pótfossás eseteknek kevesebb mint felében van pótcrista, a műtét közbeni nehézségeket, és tévedési lehetőségeket semmiben sem csökkenti. Az igazi fossa előtt nincs minden esetben csontéi. Igen sokszor az orrhát csontos része minden kiálló dudor nélkül megy át a tömlőt befogadó egészen sekély gödörbe. Ezzel szemben a jól tapintható pótárok előtt rendesen jól érezhető kiálló dudor van. Vannak olyan esetek is, ahol igazi fossa nincs, vagy teljesen sekély s különösen felső részében alig mutat niveau differenciát a szomszédos részekkel szemben s él sincs előtte kifejlődve, de a pótárok és a pótcrista szembetűnően kifejezett. Hogy mindezekben az esetekben igen nehéz a tájékozódás és a már egyszer »exstirpált« könnytömlő ismételt eltávolításra szorul, kézenfekvő. Az elmondottak nagyon leszállítják úgy a cristának, mint a fossának is a könnytömlő pontos lokálisatiójában eddig korlátlannak hitt szerepét. E tények tudatában arra. törekedtem, hogy a könnytömlő műtéteknél a sok esetben be nem vált topográfiai vezérfonalakat olyannal egészítsem ki, ami állandó és biztosabb azoknál, könnyen megtalálható s így a tévedés is jobban kizárható. Tépelődéseim és gyakorlati megfigyeléseim közben jöttem arra rá, hogy tulajdonképpen a könnytömlő lefutásának legfontosabb topographiai útjelzője a csontos könnyorrivezeték kezdeti bemeneti nyílása. E tájék aránylag könnyen meglelhető, itt zavaró, tévedésbeejtő momentum egyáltalában nincsen. Ha a bőrmetszés után, mely egyenesen a csontig hatol, rögtön a ductus bemeneti 47
