Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 3. szám
Budapest Főváros Közkórházának (Robert Károly-körút) közleménye (Igazgató : Br. Nyíró Gyula egyetemi rk. tanár) Az ideghártya cystái, széli leszakadása és leválása Irta : Csillay Ferenc dr. kórházi szemészfőorvos Gonin megállapítása óta tudjuk, hogy a leválások keletkezésében milyen jelentős szerepe van az ideghártya szakadásának. Ennek több oka lehetséges. Már másutt hangoztattam, hogy erős vértóduláskor a szemfenékre lökésszerűen betóduló vérhullám, az erek elmozdításával ugyancsak felelőssé tehető az ideghártya átszakadásáért. Az ih. szakadásával és leválásával kapcsolatban mind gyakrabban olvashatunk a cystákról, amelyek kisebbek és nagyobbak lehetnek, a kórkép kialakulásával kapcsolatos szerepük azonban még megoldatlan kérdés. Cystosus elfajulásnak nevezett apró hólyagocskákat a szemfenéken elszórtan, de inkább hátul találhatunk. Ezeket szemtükrözéssel legelőször Vogt diagnosztizálta (1916), retinitis pi 'mentosával és iridocyclitissel kapcsolatban elég gyakorinak tartja. Az ih-ban kis vacuolák támadnak s ezek összeolvadásából keletkeznek e kis hólyagocskák. Bartels vizsgálatai szerint a külső magvas és külső fonatréteg között fészkelnek s tartalmuk ih. eredetű. Az ilyen kis hólyagocska, amíg ép, különösebb zavart nem okoz, de jelentékenyen csökkenti az ih. ellenállását. A hólyagosán elfajult ideghártyarész már kisebb mgeterhelésre is könnyen átszakadhat. Olykor nehezen dönthető el, hogy a hólyagocska megpukkadásával teljesen átszakította-e a retinát. A belső fal átszakadásakor az ih-ban kis gödröcske képződik, a piros foltocska kevésbbé élénk, a szomszédos ih. színe változatlan, leválás nem támadt (Veil, Guillaumat, Petrignani). A külső fal átszakadásával a hólyagocska tartalma az ih. alá ürül és az ih. körülírt, enyhe megemelkedését okozza (RoggenMmper, Kurz). Középkorú nő betegünk maeulája szomszédságában kb, 3 papillányi, enyhén szürke lapos fellazulást találtunk közepén lyuknak tűnő fátyolozottan rózsaszínű foltocskával. Conservativ kezelésre a retina borussága visszafejlődött s a látás /. év alatt 5/50-ről 5/15-re javult. Később már észrevehető v olt hogy a lyuknak tűnő foltocskát alig látható finom hártya fedi. Ez is hátrafelé átszakadt cystosus elfajulás lehetett. Az ih. szélének füzérszerűen helyezkedő, elfajulásos cystái összefolyhatnak és Leber, Vogt szerint ora szakadást okozhatnak. Retina cysták alatt általában a nagy, körülírt, előboltosuló és többnyire magányos hólyagokat értjük. Leválás vizsgálatakor talált nagy cystáról legelőször Leber (1877) emlékezett meg, mint másodlagos elváltozásról. Gonin 1921-ben már valódi és álcystákról beszélt. Mondhatni, azóta is eldöntetlen a vita, hogy e Weve által óriás cystának nevezett képletek elsődleges, avagy másodlagos elváltozások-e? Kétségtelen, hogy mindkettő lehetséges. Másodlagos nagy cysták a ráncok összenövésével keletkezhetnek kiterjedt leválások későbbi, szövődményes szakában. lieber a hólyagok másodlagos kialakulását az összenövés folytán beállott pangásra vezeti vissza. Eddigi tapasztalataink alapján mégis úgy tűnik fel, hogy a cysták túlnyomó többsége elsődleges képződmény. E felfogást látszanak erősíteni Fuchs, Velhagen, Gonin, Weve, Jess és a szerző említette, leválás nélküli, nagy hólyagok, továbbá a Gonin, Weve és Imre friss leválásoknál talált cystái. Ez utóbbiakban a képlet másodlagos kialakulására elegendő idő sem volt. Hogy e nagy cysták valóban elsődleges elváltozások is lehetnek, erre a döntőnek vehető bizonyítékot Weve szolgáltatta. A scleralis seben keresztül eltávolított 2 cysta falában sehol sem találta meg a retina összes réte168
