Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 3. szám
adat. A fekete szín a raikroskopi leletben kétféle alakban fordul elő. Előfordul mint a kifejlődött spórák szerves alkotó része, a külső fekete gyűrű. Ha a készítményben nem lenne más feketeség, úgy a váladék sem lenne fekete. Ennek a bizonyítására arra kell reá mutatnom, hogy amikor a papirosba csomagolt készítményben szabad szemmel láthatóan meg szaporodott a fekete anyag, akkor csak az amorph rög és kristály megszaporodását észleltem nagy mennyiségben, míg a spórák testének felépítésében részvevő fekete gyűrű egyáltalán nem változott meg. Annak eldöntésére, vájjon a fekete szemcsék melaninfesték eredetűek-e, Szodorai ammoniákos ezüstnitrát-thiosulphát eljárása adott felvilágosítást, amely a szemcsék alakjában és na jyságában nem hozott létre elváltozást, amint azt a melaninszemcsék esetében várni lehetett volna. Egyébként is a melaninszemcsék kisebbek, amorphok és sötétbarna színűek, a készítményben találtak pedig nagyok, éles szélúek, sokszor jól megállapítható kristályos szerkezetűek és koromfeketék. Azt kellett tehát feltennünk, hogy minden valószínűség szerint exogen eredetű ásványi származékok. A fekete váladék egyik lehetséges magvarázata az, hogy a muscularis injectióban adott bismutsó 5. álra 6. álra a kötőhártyán át kiválik. A kötőhártya hámsejtjei glykogént tartalmaznak, amit a gombák lebontanak. Az így lebontott cukor a kötőhártyazsákban kivált bismutsót redukálja és a fém bismut fekete csapadék alakjában válik ki. A debreceni Orvosi Vegytani Intézet kérésemre megvizsgálta a beküldött váladék bismuttartalmát és ebben a bismutot minden kétséget kizárólag kimutatták (Prof. Bodnár) } Feltevésem szerint tehát esetünkben a fekete váladék létrejöttének két feltétele volt. Az első feltétel bismutsó bevitele a szervezetbe. A bismutsó azokon a helyeken, ahol kiválasztás történik, megjelenik ; tehát a kötőhártyazsákban éppen úgy, mint az orrüregben, szájüregben és hólyagban. A másik feltétele a gomba jelenléte, amely a kötőhártya hámsejtjeiben lévő glykogént lebontja és az így lebontott cukor redukálja a bismutsót. Ezek alapján feltételeztem, hogy ha a bismutsó a szervezetből eleinte kiürül, akkor a fekete váladék önmagától meg fog szűnni. Érdeklődéssel vártam és hónapok múlva nemcsak a fekete váladék szűnt meg, hanem lassan és fokozatosan mikroskoposan sem észleltem a fekete rögöket és kristályokat. 4 hónap eltelte után újabb ant.ilueses kúrára berendelt betegnél makroskoposan a kötőhártyazsákban fekete váladékot nem láttam. Az alsó áthajlás mélyén — körülbelül középen — fistulanyílás volt, melybe gombos végű szondát csak egészen felületesen lehetett bevezetni. A fistulanyílás műtéti megoldásába azonban a beteg nem egyezett bele. A vizsgálat után újabb bismutinjectio-sorozatot adtam. Egy hét múlva nemcsak mikroskoposan állapítottam meg a 1 Bodnár professzornak a vizsgálatokért köszönetémet fejezem ki.
