Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 2. szám

giájában szerzett vagy veleszületett luest, az orr-mellék üregek chroni­cus gyulladását, a koponyát és szemgolyót ért különböző súlyos sérü­léseket említ. A legújabb irodalom az arachnoiditis optico-chiasma­­ticát is a Lunedeitöl 1946-ban ajánlott phlogosis chronica fronto-basilaris elnevezés alá vonja és anatómiai okaként olyan agyalapi gyulladást ismer el, amely érinti az endocraniumot és arachnoideat a hypophysis és mesencephalon táján és focalis infectio által kiváltott alleigiás­­hyperergiás, chronicus phlogosisnak a következménye. A műtéti esetekből levont anatómiai leletek szerint az arachnoiditis optico­­chiasmatica három típusa különíthető el: 1. adhaesiv típus, amikor a gyulladás következtében létrejövő hegek comprimálnak, 2. cysticus típus, amikor a compressiót egy keletkezett liquor cysta fejti ki és 3. enyhe lefolyású típus, amikor különösebb anatómiai elváltozások nélkül a papilla szürke atrophiája következik be. Esetünkben a kopo­nyát ért súlyos sérülés megítélésében figyelemre méltó Fanta két esete, ahol az anamnesisben szintén régi (4, ill. 8 év előtti) koponya­traumák szerepelnek, de a rosta-sejtek chronicus gyulladását sem mel­lőzhettük el az aetiologiai szempontjából és a rosta-sejtek kitakarítását el is végeztettük. Az elkülönítő diagnosis szempontjából említenünk kell Hausman közleményét, aki felhívja a figyelmet, hogy atrophia nervi optici luetica esetében, ha a látótér kiesés kissé heteronym alakban jelentkezik, vagy más agyideg-zavar (pl. anozmia) is kimutatható, gondolni kell a chiasma tájára localisalt arachnoiditisre is. Weve szerint viszont a Leber-atrophia bizonjms esetei és az arachnoiditis optico-chiasmatica hasonlóságot mutatnak egymással és említi egy megfigyelését, amikor három rokon egyénen észlelt arachnoiditis optico-chiasmaticát. Fel­veti a kérdést, hogy a Leber-atrophia nem familiaris arachnoiditis optico-chiasmatica-e ? A differenciál diagnosis szempontjából szóba jöhet még sclerosis multiplex, neuritis retrobulbaris, chordoma, menin­­geoma és különféle érbetegség, de az anamnesis, a diabetes insipidus, a sella tájnak negativ Rtg-lelete, a liquor-lelet, a gyors látás-romlás, valamint a szemíenéki kép arachnoditis optico-chiasmaticára utaltak. A kórképet illetőleg a szerzők többsége megegyezik abban, hogy nem élesen körülhatárolható betegségről van szó, aminek talán leg­jellemzőbb példája a látótér viselkedése. Említenek bitemporalis és binasalis deíectusokat, centrális és paracentralis scotomákat, kétoldali, concentricus látótér szűkületet. Mindezek a látótérben észlelhető el­változások, különösen pedig a centrális scotomák, aszerint változnak, hogy a folyamat a látópálya mely szakaszát éri és mely rostok kerül­nek elsősorban nyomás alá. Esetünkben a kezelés harmadik hetében a látás annyira javult, hogy a látótér felvétele lehetségessé vált. Az egyébként heszűkült tárgy-látótér alsó felében találtunk nagy kiesést szín-scotomával. A visus javulásával a látótér is rohamosan javult, 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom