Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 2. szám
mind más országokban is szakorvosokból alakult munkaközösségek kutatják az essentiális hypertensio okát és eredményes gyógymódját. E rövid összefoglalás keretében nem áll módunkban a Immorális (secunder) hypertensiókkal foglalkozni. Behatóan kell azonban megtárgyalnunk az essentiális hypertensiot, aminek gyógyítása terén az utóbbi éveben nagy lépéssel haladtunk előre. Az essentiális hypertensio alatt azt a megbetegedést értjük ahol jelenleg csupán az abnormisan magas systolés és aránylag magas diastolés nyomást tudjuk kimutatni. A betegség kórokában valószínűleg az agykérgi és a hypothalamusban elhelyezett vasomotor központok fokozott ingerlékenysége (neurosisa) játsza a főszerepet (Lang). Azonban Müller Otfried és tanítványai szerepet tulajdonítanak az arteriolák veleszületett dysplasiájának is. Régebben azt hitték, hogy a hypertensio az arteriosclerosis következménye. Ma azonban tudjuk, hogy a hypertensio a primer, s az arteriosclerosis itt csak mint az erek falának kimerülése következtében jelentkező secunder elváltozás fogható fel. Az essentialis hypertensio általában a 40—50 éves kor megbetegedése. Néha azonban már jóval a fiatalabb korban is jelentkezhétik. Lefolyását tekintve szemészeti szempontból benignus és malignus alakját különböztetjük meg. A jóindulatú alak 10—20 évig is eltarthat anélkül, hogy súlyosabb szemfenéki elváltozásokat okozna. Ezzel szemben a malignus — amely a vese súlyos ischaemiájának következménye, — már korán a legsúlyosabb szemfenéki elváltozásokat idézi elő : tömeges, tócsaszerű vérzések, neuroretinalis oedema, macularis csillagfigura, »vattafoltok« és az agynyomás fokozottságának jelenségeként a pangásos papillát. A leírt szemfenéki tünetek tehát azzal a tünetcsoporttal megegyezők, amelyeket retinopathia angiospactica (retinis albuminurca) néven ismerünk. A malignus hypertensionál a már kezdetben tapasztalt súlyos szemfenéki tünetek a benignus alaknál csak a végső szak közeledtével jelennek meg. A benignus hypertensio kezdeti, úgynevezett neurogén szakában (I. szak) a subjektiv panaszok (fejfájás, fáradtság stb.) és a vérnyomás ingadozó emelkedettsége mellett a szemfenéki kép úgyszólván negativ. A vénák tortuositása (Guist), az arteriolák periférián való feltűnő megszűkülése (Salus) egyéni fiziológiás variatiónak bizonyultak. Wagener a keskeny, egyenes artériákat tartja jellemzőnek a kezdeti szakban. Friedenwald viszont ennek a legmerevebben ellentmond s hangsúlyozza, hogy a hypertensio kezdetén az artériák normálisak vagy inkább tágabbak s enyhe kanyargósságot mutatnak. Azt hiszem nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy e két ellenkező vélemény egyrészt abban leli magyarázatát, hogy a hypertensio kezdete pontosan nem állapítható meg, másrészt, a megítélés ebben a szakban még eléggé subjektiv. Történtek ugyan kísérletek a szemfenéki erek kaliberének 97
