Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
246 Az intézet szemészeti osztálya megvizsgálta a munkahelyeket és munkaalkalmakat, hogy mennyire veszi igénybe a látószervet és az ugyancsak átvizsgált munkásoknál aszerint ajánlják a megfelelő munkát, ahol az adott viszonyok mellett munkájukat jól el tudják végezni (Behlemiseva, Joffe, Kaplan). Az intézet sokat foglalkozott a mélységi látás (térlátás) kérdésével. Speciálisán erre a célra szerkesztett műszerrel, a stereomiograf-fal Litinszkij és Joffe megállapították a mélységlátás egységét, eltérését a normálistól, függését a refractio anomáliájától stb. Mindezen vizsgálatok útján kidolgozták a látószerv functiójának normáját, amelynek alapján javasolják az egyént valamely foglalkozásra. Ez főleg a serdülőknél, pályaválasztáskor lényeges. A szemészeti osztály munkatársai aktív részt vettek az intézet tanító munkájában. Ma a központi egyetemen külön tanszéke van a látószerv foglalkozási bántalmainak. Ezenkívül az osztály széleskörű egészségügyi felvilágosító munkát végez az iparban, ami kétségtelenül nagy szerepet játszik a sérülések és a szem foglalkozási megbetegedéseinek csökkenésében. A felvilágosító munka és a prophylaxis terjesztése speciális kiadványok, diapositivek, filmek alakjában, előadások és kurzusok formájában történik. A jövőbeli feladata az osztálynak: a foglalkozási intoxicatiók korai diagnosisa, mivel sok esetben a szemelváltozások apró tünetei az első jelei az intoxicatiónak, mint pl. a szem fény- és elektromos érzékenysége stb. Az ipar és a technika fejlődésével új chemiai anyagok használatba vevésével új feladatokat kell megoldani. Garai László. JOFFE, C. M.: Materiali k voproszu o rabocsej miopii. — Adatok a munkások myopiájának kérdéséhez. — (Veszt. Ophi. XXVIII. 4. 1949. 18—21.) A külső tényezők közül, amelyek hatással vannak a látószerv munkájára, legfontosabb a közeli tárgyakra való tartós fixálás. Ezért érdekes néhány foglalkozási ágban dolgozók vizsgálata, akik állandóan közeli kis tárgyakra kénytelenek fixálni. Ilyen vizsgálatokat végeztek a szövőgyárak előkészítő-műhelyeiben dolgozó válogató munkásoknál, akik az egész munkanapon apró közeli tárgyakkal foglalkoznak. Ez nem ugyanaz, mint pl. az irodai munka, ahol mégis van szünet; itt állandóan közeli tárgyakat fixálnak. Meg kell jegyezni, hogy a világítás sem volt teljesen kielégítő. A vizsgálatok klinikai módszer szerint történtek 400 egyénnél : akkomodáció, külső- és belsőszemizmok ereje, pontos refractio. Ezzel együtt összehasonlításképen ugyanazon szövőgyár más helyén dolgozók közül 217 takácsot vizsgáltak meg és eredmény, hogy az előbbi állandóan közeli munkát végzőknél 48-8%, a takácsoknál csupán 11-4% volt a myopia. Muszelevics, Zundelovics és Fradkina vizsgálatai szerint (6005 egyénnél), az állandóan közeli munkát végzőknél (fonálválogatók, korrektorok) 24-4% volt a myopia, azoknál, akik nem állandóan végeznek közeli munkát (takács, kelmefestő), 14-28%. Érdekesek azon megfigyelések eredményei, amelyek az ilyen közeli munkában eltöltött idő és a myopia között mutatkoztak. Ugyanazon munkafajtánál 4 évig 17-9%, 5—9 évig 37-6%, 10—20 évig 61-1% volt a myopia. A nem állandó közeli munkát végzőknél 4 évig 12-5%, 5—9 évig 9-5% és 10—20 évig 9-4% volt a myopia. Megemlítendő, hogy ez a myopia általában 3 Dioptrián felül alig emelkedett. Ezen eredményekből világos, hogy a fonálválogatók myopiája az állandó közeli fixálásnak a látószerv foglalkozási megerőltetésének eredménye. Védekezés ellene : jó megvilágítás és a munka jó megszervezése. A szovjet szövőgyárakban mindkét követelmény megvalósult. Garai László.
