Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
230 ^Fertőző betegségek; lues, tuberculosis. KOTLJAREVSZKAJA SZ. Z. ÉS DOBROGAJEVA A. F.: Izmenenija glaznogo dna ii djetei pri tuberculeznom meningite lecsennom sztreptomicinom. — Szemfenéki elváltozások gyermekeknél, streptomycinnel gyógyított meningitis tbc. eseteiben. — (Vesztn. Oftalm. XVIII. 3. 17 20. pp. 1949.) Az irodalomban vannak egyes adatok a tbc. és meningitis szemfenéki elváltozásairól, mint pangásos papilla, szűk artériák és tág vénák (Duliczkij, Martinson, Dergacsev), de nagyobb összefoglaló munkák és adatok nem állnak rendelkezésünkre. Ebben a cikkben 75 tbc.-meningitisben szenvedő gyermeknél folytatott megfigyeléseket írják le 5—14 éves korig, amelyből 45-nél streptomycin-kezelés történt. A megfigyelések ideje 30 esetben 1—3 hónap, 15 esetben 4—11 hónap volt. A 45 gyermek közül meghalt 24, mégpedig az első 3 hónapban 17, és 4—11 hónap alatt 7. Szemfenéken solitaer tuberculumok 6, pangásos papilla + solitaer tuberculum 8, csak pangásos papilla 16 esetben találtatott; 15 esetben kóros eltérést nem találtak. A tuberculumok sárgásfehér vagy szürkésfehér, nem éles határú, változó nagyságúak voltak, elhelyezkedés szerint a papilla közelében, vagy erek mentén, vagy a macula területében. A tuberculumok a betegség legkülönbözőbb stádiumában jelentkeztek, gyakran a meningitis klinikai tüneteinek eltűnése után, amikor a gyermekek már subjective jól érezték magukat (esetleg rtg.-felvétellel a tüdők diss. tbc.-a volt kimutatható). A második csoportba pangásos papilla + solitaer tuberculumok tartoztak, ezeknél a klinikai javulás ellenére a szemfenék képe nem változott. A harmadik csoportnál csak pangásos papilla volt és ez az általános tünetek eltűnése után is hosszú ideig megmaradtak. Azon 30 esetben, ahol streptomycin-kezelés nem történt, a szemfenéki elváltozások megfigyelése nem volt lehetséges az idő rövidsége miatt. Garai László. DINCxER, G.: Beobachtungen am Augenhintergrund bei Lungentuberkulose. — Vizsgálatok a szemfenéken tüdőtudberculosisnál. — (Kiin. Mbl. Aug. 114:105—107. pp. 1949.) A szerző 284 tüdőbeteg közül 39-nél talált szemfenéki elváltozásokat (13-7%). Az eredmény meglepő volt, mert a régi Axenfeld-féle álláspont szerint a szemtuberculosis és a tüdőphthisis csaknem kizárják egymást. A betegek egyike sem vett észre szemén semmit, s a látóélesség csaknem mindegyik szemen teljes volt. A szemfenéki ér- és látóhártyagócok perifériás elhelyezkedésűek voltak s a sárga foltot sehol sem érintették. A szerző megerősíti Wegner és Meyer azon megállapításait, hogy a látóhártyatuberculosis sokkal gyakoribb, mint általában feltételezik. Mihályhegyi Géza. HERRENSCI1WAND, F. V. : Zur Behandlung der Tuberkulösen Seleritis. —A scleritis-tuberc. kezelése. — (Ophlhalmologica 118:3, 161—168. 1949.) A tuberculosisos aetiologiájú scleritisek gyógykezelésére tbc.-bacillus-emulsiót, majd ektebin-kenőcsöt használt jó eredménnyel. Négy esetet közöl s részletesen leírja a kenőcs perkután alkalmazását. Melléktünetek nélkül elég gyors gyógyulást tapasztalt és visszaesést nem észlelt. Feltűnőnek találja, hogy a nőknél a megbetegedés gyakoribb. Bdrdy Károly. RIDLEY, H.: Toxoplasmosis, a summary of the disease with report of a case. — Toxoplasmosis, a betegség jellemzése egy eset közlése kapcsán. —- (Brit. J. Ophth. 33:397. 1949.) A toxoplasmát 1908-ban Nicolle és Manceau fedezték fel. 4—7x2—4 mikron nagyságú protozoon. Intracellularis parazita. A még éretlen formák néha 20—30 mikron nagyságú «eystákba» csapzódnak össze. Kimutatható sectiónál a szívben, tüdőben, izomban, herében, agyban és a szemben, élőben a liquorban és néha a vérserumcentrifugatumban. A toxoplasmosist először rágcsálókon mutatták ki. Megtámadja a madarakat, vadállatokat és a háziállatokat is, ideértve a kutyát és
