Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
132 is, tervszerű munka révén lépésről-lépésre fejlődött és a Vörös Hadsereg ellátására szolgáló tudományos kísérleti és tanító központ lett. A szovjet uralom idején a legmodernebb kül- és belföldi eszközökkel, laboratóriumokkal szerelték fel, amely lehetővé tette a diagnosticus, gyógyító és tudományos munka magas fokra emelését. Mindezekben a párt és a kormány állandó támogatása nyilvánult meg. Az újjászervezés kapcsán növekedett az ágylétszám, a szemészet tanítása a 8. és 9-ik félévre került, ahol a hallgatók nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oktatásban is részesültek. Nagy munkát végzett a tanszék a katonai kórházak részére, jól képzett szemészszakorvosok oktatásával. Ebből a célból évente sok katonaorvost vezényeltek, 6 hónaptól 2 évi időtartamra, szemészeti továbbképzésre. A tudományos munka Dolganov vezetésével több irányban folyt. Foglalkoztak a physiologiai optikával, a szem physiologiájával, adaptatio kérdésével (Poljak, Schibajev stb.). Nagy figyelmet fordítottak a retina érzékenységének kérdésére csökkentett megvilágítás mellett. Üj eredményeket produkáltak a könnytermelés és elvezetés terén embernél és némely állatnál (Poljak). Üj gyógyszerek kipróbálását és hatásmechanismusuk megfigyelését (dicain) stb. végezték. Számos kísérletben foglalkoztak a szem immunitásával és a szervezet általános immunitásával való összefüggés kérdésével (Burszuk és mások). Különböző kórokú szemfekélyek gyógyítása ((Dolganov), glaucoma gyógyítása stb. Sokat foglalkoztak a könnyelvezető utak operatiójával. Üj módszert dolgoztak ki a szem phisicotherapiájában : a diathermoionthophoresist, amelynek segítségével a kísérletekben sikerült leküzdeni a haemato-encephalicus és a haemato-neuralis barriéret a szemben. Az 1939—40-es háborúban az akadémiai szemklinika az egész front elektromágnesekkel felszerelt központja volt a szemsérültek ellátásában. Dolganov halála után, 1941-ben, Poljak B. L. vette át a tanszék vezetését. A Nagy Honvédő háborúban a klinika a hadsereg szemészeti központja lett és Leningrad ostroma idején állandó légitámadások és ágyútűz ellenére is éjjel-nappal dolgozott a szemsérültek ellátásán. A klinika munkatársainak egy része a front különböző részein levő kórházakban dolgozott, és ketten, Kuniczina és Markisova, a leningrádi fronton hősi halált haltak. A háború éveiben a klinika tudományos kutatásainak központjában a szemsérülések tanulmányozása állott, főleg a mágneses sebészeti beavatkozások kérdése (Polják és Csutko) és kétségtelen, hogy ebben a kérdésben a szovjet szemészet vezet a külföld előtt. Más tudományos munkák sora foglalkozott az üveg és kőszilánk okozta szemsérülésekkel, amikről kiderült, hogy ezeknél mechanikus oka van a gyulladásnak (Csutko). Bevezették s nagy anyagon próbálták ki a vérátömlesztést traumás iridocvlitiseknél és contusioknál. Jó eredményeiket a későbbi kísérletes megfigyelések is igazolták (Simchovics). A szaruhártya áthatoló sérüléseinél a varratot ajánlották (Poljak) a kötőhártya plasticával szemben, bár a hegek és összenövések keletkezését se így, se úgy nem sikerült meggátolni. Az akadémiai szemészet mai tudományos munkája főkép a glaucoma korai diagnostikájának és gyógyításának kérdésével foglalkozik. (Ford.: dr. Garai László.)
