Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
45 mik mondható: különöskép nem történik hivatkozás King hasonló jellegű előadására (Oxford, 1937), a continentális szerzőkről nem is szólva. Ref.) Grósz István. A. BJÖRK: Beitrag zur Frage der Choroiditis-Actiologie unter besonderer Berücksichtigung von Lungenveränderungen. Hozzászólás a chorioiditis aetiologiájának kérdéséhez, különös tekintettel a tüdőelváltozásokra. (Acta Ophthalmologica. 26: 285—303. 1948.) Az uveitisek aetiologiája még gyakran marad tisztázatlan. A szerző 116 chorioiditises beteg anyagát dolgozta fel a stockholmi Karolini és Sabbatsberg, valamint a Sundwall-i kórházban 1937—1946 közötti beteganyagából. A szemfenéki kép alapján három csoportot különböztet meg: 1. Diffus chorioiditis; főleg a hátsó póluson szürkéssárga összefolyó gócok alakjában jelentkezik. A retina zavaros, oedemás. A gócok organizálódása folytán heges területek maradnak vissza, melyben az érhálózat látszik. A pigment vándorlása folytán a periférián olyan kép alakulhat ki, mely az ideghártya veleszületett pigment-elfajutási változatait utánozza. 2. Disseminalt chorioiditis: izolált sárga gócok, melyek szerteszórtan az egész szemfenóken fellelhetők. A gócok felett a retina oedemás. Szervülés folytán az exsuda.tum helyére hegszövet lép. Az atrophizált területet pigmentszegély övezi. Az exsudatiós stádium sokszor igen rövid, s ezért a folyamatot rendszerint csak az atrophiás stádiumban észlelhetjük. 3. Körülírt exsudatiós choroiditis: a szemfenéken 1—2 jól körülhatárolt góc látszik. A felületes formánál felléphet üvegtesti borusság, praecipitatum. A folyamatot erős pigment proliferate és csekély kötőszövet reakció kíséri. A mély formánál a gócok határa, elmosódott, a pigmentképződés kisfoki), erős kötőszövet reakcióval és évdestrukcióval. Ha a körülírt mély exsudativ chorioiditis a papilla környékéig terjed, a chorioiditis juxtapapillaris képe áll elő, mellyel együtt typusos látótér kiesés észlelhető. A feldogozott anyagban két esetben volt positiv Wa. E. A rheuma aetiologiai jelentősége tisztázatlan maradt. A sülyedés 1.5% -ban volt emelkedett. A tüdő Rtg. lelete 70%-ban figyelemreméltó nem volt. Legtöbb esetben már egy régebben lezajlott folyamat nyomai voltak láthatók. Teljes biztonsággal azonban egy esetben sem sikerült akív tuberkulotikus folyamatot megállapítani. Az Essen—Möller-féle statisztikából, mely 442 beteg feldolgozott anyagából adódik, a fenti eredményekhez hasonló megállapítások nyerhetők. Mezey Pál. Lens W. C. OWENS és W. F. HUGHES: Results of surgical treatment of congenital cataract. A veleszületett hályog operálásának eredményéről. (Arch, of Ophth. 39 : 339. 1938.) A szerzők 321 operált kongeniális hályog esetét dolgozták fel. minden irányban statisztikailag, hogy betekintést kapjanak azokba a még mindig nem tisztázott kérdésekbe: mely tényezők befolyásolják az
