Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
24 A kozmetikai eredmény is nagyon megnyugtató, mert a kötőhártyazsákba elhelyezett prothesis ugyanúgy hatott, mint egyszerű enucleatió után. Amennyire a mikroskopos benyomásból véleményt mondhatunk, úgy 5 esetben az exstirpatio határa az egészséges részben volt, bár absolut biztonságról — különösen az intracanalicularis rész eltávolításakor — nem beszélhetünk. Az egyik esetben, egy 3 éves fiúnál, már a műtét közben látható volt, hogy a chiasmától való lemetszés már későn történt, mert az opticus megvastagodása a chiasmáig ért. Ez esetben a daganat tovaterjedése két évvel a műtét után azáltal lett nyilvánvalóvá, hogy a másik szemen a látásélesség 5/5-ről 5/15-re csökkent és a papilla kezdett decolorálódni. A többi 5 esetben — 2—6 évvel a műtét után — sem orbitalis recidivát, sem a ehiasmára, vagy a másik opticusra való ráterjedést nem állapítottunk meg. Mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy 2 betegünk utóvizsgálatra nem jöhetett el, mert más országba költöztek. A relative rövid észlelési idő miatt természetesen nem beszélhetünk végleges gyógyulásról, annál kevósbbé, mert ismerjük a gliomák lassú növekedését. Eredményeinket a következőkben foglalnám össze: Minden opticus tumort korán kell operálni, tehát lehetőleg akkor, amikor még a tumor nem jutott a canaiisba. Ha a Rhese-i el vételen a 1. ábra. 2. ábra. A bulbaris kötőhártyát leválasztjuk a limbusban és két vízszintes metszéssel egy felső és egy alsó részre bont juk. Kanthotomia. 2, ábra. A két alá-preparált kötőhártyarészt fent és lent 3—3 kettős tűjü fonállal a szemhéj széléhez közel rögzítjük, hogy a szemrés jól széttárható legyen. 3. ábra. A négy egyenes szemizmoit 3 mm-re a tapadásuktól leválasztjuk, előzőleg az izomcsonkokba tartó-fonalakat öltünk, e fonalakkal jól húzhatjuk előre a bulbust. A 4 izomba is öltünk fonalakat.
