Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
164 Az eset azért nagyon tanulságos, mert azt mutatja, hogy ha a vizeletben cukrot nem is találunk, igen óvatosaknak kell lennünk olyan esetben, amikor diabetesre mégis gyanúnk van, mert lehetséges, hogy a beteg ezért nem űrit cukrot, mert már a veséje nem választja ki a cukrot és a vércukra ilyenkor igen magas. T. i. fennállhat az ú. n. Kimmelstiel—Wilson-féle intercapillaris glomerulosclerosis, amely diabetes következtében jön létre. Ezt különösen olyan esetekben kell szem előtt tartanunk, amikor hályogműtétre készítünk elő beteget, akinél iriselváltozás nincs, a szemfeneket pedig már nem láthatjuk. Diabeteses beteg hályogműtétre vagy egyéb műtétre való előkészítésénél ajánlatos a petecchia-indexet meghatározni és amennyiben magas, ami diabetesnél gyakori, különösen olyan esetekben, ahol diabeteses retinitis is jelen van, akkor tanácsos P és C vitaminnal előkészíteni a beteget műtétre. Fiatalabb betegeknél arra is tekintettel kell lennünk, hogy pl. 120 mgr napi P vitamin szedése után 2—3 hét múlva a menses elmaradása következhet be. Ha lehet, a diabeteses diaetát insulin nélkül állítsuk be, mert az insulin fokozza az erek átjárhatóságát és kedvezőtlenül befolyásolja a műtétet, illetőleg a gyógyulást. A fenti rendszabályok még fokozottabban érvényesek azokra az esetekre, amikor újonképződött erek vannak a szemben, amelyek nemcsak az irisen, hanem a retinában is jelen lehetnek. A diabeteses retinitisnek azt az alakját, amikor érújonképződések nagy tömegben vannak jelen, szövettani vizsgálat alapján mint «retinitis proliferans diabeticát» elkülönítettük az egyéb eredetű retinitis proliferansoktól, amelyektől az érújonképződés jellege alapján már klinikailag is megkülönböztethető. Ezeket a vizsgálatainkat a Magyar Szemorvostársaság 1941. évi nagygyűlésén ismertettük és ezzel a kérdéssel azóta is foglalkozunk. A retinitisnek ez az alakja, valamint a rubeosis iridis diabetica legtöbbször olyan egyénekben lép fel, akiknek már veselaesiójuk van, azonban az érújonképződés a diabetes következménye és már a vesék megbetegedése előtt lép fel, amint azt 1948-ban közöltük. A rubeosis iridis diabetica onnan kapta a nevét, hogy fiatal diabetesesek bőrén fellépő érújonképződésből álló vörös foltokat rubeosisnak nevezik, tehát diabetesben fennáll egy érújonképződésre való hajlam. Ennek okát Kurz abban látja, hogy a szövetek jobb tápláltságot igyekeznek maguknak biztosítani, amely magyarázat, mint Velhagen megjegyzi, a szem sorsát tekintve kevéssé megnyugtató. Amint erre 1941-ben felhívtuk a figyelmet, ezeknek az eseteknek rosszindulatúsága éppen a nagyszámú újonképződött vékonyfalú capillaris jelenlétének a következménye, amelyek mind pilocarpinra, mind műtéti beavatkozásra újabb vérzésekkel reagálnak. Összefoglalás. 66 éves nőbetegben jellegzetes rubeosis iridis diabeticát észleltünk negatív vizeletcukor-lelet mellett, azonban a vércukorgörbe diabetes fennállását mutatta. A szövettani vizsgálat a csarnokzugban és pupillaris szélen látható érújonképződést igazolt. A klinikai és szövettani képhez hyphaema, retinitis és secundár glaucoma társult. Az érújonképződés az irisben és ideghártyában igen rosszindulatú a szem sorsára nézve, rendszerint megvakuláshoz vezet. Az érelváltozás a diabetesre jellemző, általános érkárosodás jele, a rendszerint fennálló vesemegbetegedés másodlagosan jön létre. 2. ábra. Az iris elülső felszínén, csupán endothel-falú újonképződött erek.
